Szöszmókjaim....

Oltárian, iszonyúan és borzasztóan magam alatt vagyok…. Ez egyszerűen nem igaz, ilyen nincs… Az előbb felhívott Telekvevőzsolti, hogy gond van mert az építész, aki tervezi a házukat bment az építési osztályra…vagy hova a bánatba és azt mondták neki, hogy a két háztól 6-6 métert kell elhagyni valamint a két úttól is 6-6-ot… így szinte nem is marad semmi… Holott 1 hónappal ezelőtt még a két háztól 3-3 métert mondtak…. Ráadásul állítólag ennek a teleknek semmi nyoma a nyilvántartásukban.
Zsolti meg ugyan még ne fizette ki de már ráhordott több teherautónyi földet, meg kibontotta a kerítést…. Megengedtem neki, elvégre szomszéd… meghát úgy VAN, hogy jövő7en megyünk ügyvédhez szerződést kötni… és felhívott, hogy kapna ingyen földet de el kell neki hozni, úgyhogy hadd rakja oda le… Szóval a telek most úgy néz ki mint egy holdbéli táj… az építészek nem tudják mit akarnak…. vagy mit lehet… vagy olyanok mint az eladók…. nem tudják mit árulnak…. A papírok viszont teljesen rendben vannak… vázrajzzal, helyrajzi számmal, mindennel… Nem létezik, hogy ezeknek náluk nincs nyoma…
Úgyhogy most nem tudom mi lesz… Zsolti még futja a köreit…. Építkezne, merthogy eladta a házát és nem akar az anyósánál lakni sokáig…
Egyszerűen nem tudom miért ver engem a jósorsom ennyi szarral…. Vagy melyik ősöm ragaszkodik ilyen körömszakadtáig ehhez a terciához, de szerintem a világon nincs mégegy ilyen ember mint én, aki ennyi herce-hurca árán adott el bármit is. Pont reggel meredtem a tükörbe, hogy mennyit öregedtem ezalatt a 1,5 év alatt…Látványosan….. Teljesen igaz, hogy egy embernek az idegállapota az arcára íródik….
Már pont kezdett egy kicsit oldódni bennem a feszültség… Botor fejjel, TERVEZGETTEM…
Pld. hogy merrefele menjünk a Zolival ha jön… Meg hogy milyen kocsit kéne venni… (az új autóról már persze lemondtam…. jelek szerint megmarad a kipolszki…)
Egyébként innen is látszik, hogy miért nem tudok én örülni…. Utálom mikor ezt kérdezik tőlem… Nekem soha nincs okom az örömre…. Ha van, azért mindig dupla árat fizetek… És hiába akarok kikapaszkodni a trutyiból…. Nem megy…. Egyszerűen nem megy….
Igazából az is eszembe jutott, hogy mégutóbb bejön a MESTER tanácsa… miszerint szedjem én csak nyugodtan a kétikszes gyógyszert, mert nekem az való és lehetőleg egy üveggel… mert akkor megoldódnak a problémáim… Mi van ha igaza van? Lehet, hogy eccerűen csak rövidre kéne zárni ezt az egész sz@rt…

Eccer régen ifjabb koromban, mikor apámmal azon hadakoztam, hogy tényleg hangosan üvölt-e az Edda, vaaagy hogy normális-e az aki azt énekli, hogy “állva pisilek, ülve kakálok, tisztesség dolgában mégis szarul állok”….. és hogy amikor huszadszor szól a magnóból a “tégla,tégla, hétköznapi tégla….” akkor nem ette meg a magnó a kazettát… és abszolúte nem az ő bosszantására hangosítom fel, hanem puszta élvezetből…. Szóval ekkor azt gondoltam, hogy soha nem fogok ilyeneket mondani, az tuti… és soha nem lesz olyan zene ami engem idegesíteni fog… vagy ha igen, akkor énmár nagyonöreg leszek….
Hááát jelentem…. Nagyon öreg vagyok…. Van már olyan zene ami kifejezetten idegesít…. Sőőt van olyan együttes amelyiket abszolúte nem ismerek….
Öregszem…….
És hogy miről jutott ez eszembe…?
Hazafele autóztam éppen otthonról J mikor a várost tisztességesen átszelve elállt szemem szám… Az összes tini és kevésbé tini lábszárközépig érő fekete macskanadrágban van amire egy térd alá alig érő farmernadrágot vesznek fel….. Őszintén megvallva, vasárnap már láttam egy ilyet….. csaaak aszittem, hogy ráborult szerencsétlenre a ruhásszekrény és íly módon tudott kimászni alóla….. Vaaagy ez valami sajátos önkifejezési mód… hogy ne olvadjon bele a tömegbe….. Mittomén…. De nem tuttam, hogy ez egy járvány….!!!
Nemértem…. Télen csípőnadrág, derék fölé érő top ugyanekkora dzsekivel…. Szinte látja az ember, ahogyan a vese jégkockákat továbbít a húgyhólyag felé….. Erre dög melegben… ragyogó napsütésben…. dupla nadrágba bújik az ifjúság… Hááát be fog pállani a seggük…. Vagymi….
Öregszem….

Ma délután is kint voltam Aprajafalván. Papírokat szortíroztam…. Mi az amit simán ki lehet dobni, mi az amit el kell égetni és mi az ami nem árt ha megmarad….. Persze ez sem volt eccerű… Olyan papírok akadtak a kezembe, hogy ihaj… Pld. az apai nagyapám holttá nyilváníttatása….
“ X.Y. 1942 október 9. napján a Sz.-i honvéd gyalogsághoz vonult be katonai szolgálatra. Még ebben az évben a Don menti hadműveleti területre került, ahonnan 1943 január hó 11. napján adott életjelt magáról, ezen időponttól azonban nem.”
Ójézus…. Bele a közepébe….. a nagy orosz télbe….
A nagymamám 28 éves volt… apuska 1,5…. 35 év múlva nyilváníttatták holttá….
Mennyire kár, hogy nem kérdeztem sokkal többet róla, amikor még lett volna kitől…
*
Találtam egy nagyon sárga A4es lapot, sűrűn telegépelve 1963-ból…. Egy mérnök írta a Felmérési Hivatalnak és szép példája annak, hogyan is kellett anno megsürgetni valamit…. ha akadozott a gépezet fogaskereke…..
“Mindezeket az adatokat a mellékelt rajzon az általam még 1952 szeptember hóban készült felmérés alapján feltüntettem. Természetesen ez a rajz nem megosztási vázrajznak készült, de az az elgondolásom, hogy ennek a felhasználásával a Felmérési hivatal mielőbb el tudja készíteni a megosztási vázrajzot igen tisztelt úr ott előterjeszti, amit annyival is inkább lehet remélni mivel az általam közölt adatok az ottani kataszteri nyilvántartási térképnek is megfelelnek. A 300 nöl területű ingatlannak a természetben való lemérése illetve a már megtörtént mérés ellenörzése azután történhetnék egy későbbi időben. Szükség esetén az 531 532-es hrsz. ingatlanok rajzi területeinek kiszámítása és ebből a papírbeszáradás kiszámítása füzetemben rendelkezésre áll. A papírbeszáradás különben 10 ölenként 0,05 öl.
…………….. Ezzel a tanácsommal és természetesen a a Felmérési hivatal jóindulatával elősegítjük a mielőbbi lakásépítkezést, részemről ez legalábbis igyekezet a szocializmus építésében. …….. “
*
Találtam egy Birtoklevelet, amelyben az anyai nagyapámnak kimértek valamennyi aranykorona értékű földet…… deee ezt valahogy el is kutyultam…. és már nem volt kedvem mégegyszer átnyálazni az egész paksamétát. Igazából ezek már rég a kazánházban voltak egy régi nagy szennyesládában néhány tuti mesekönyv társaságában…..
*
Szóval a múltamban kotorásztam… illetve nem is az én múltamban, hanem a családom múltjában….. Az ember azt hiszi, hogy sokat tud a szüleiről, nagyszüleiről…. De kiderül, hogy ez a sok, szinte semmi….. Addig kéne faggatni őket amíg lehet. Hiába hisszük, hogy velünk nem történhet rossz…. semmi nem tart örökké, úgyhogy meg kéne tanulnunk kihasználni az időt…..

 Tegnap megint hazamentem Aprajafalvára….. A változatosság kedvéért papírokat rendezgettem…. Este 8ig kint voltam és még nem végeztem…..
Ámdeviszontellenben…. Felhívott M.,:
“10 perc múlva ottvagyok és megyünk autózni…”
“Nee gyere mert nem otthon vagyok, hanem Aprajafalván “
“Akkor ott vagyok 10 perc múlva”
No végülis lebeszéltem a dologról…. mondván, hogy rengeteg dolgom van. Szegény azt hitte, hogy haragszom rá. Megvitattuk a múltheti próbakörre nemmenést is… J Elbizonytalanított.
Szerinte én mondtam kb. egy órával előbb, hogy nincs kedvem menni és mikor elment mondta, hogy akkor elmegy szoliba….. Háááát lehet…. J Annyira rossz kedvem volt akkor, hogy lehet, hogy így történt…. Felvetettem, hogy nem kéne ezen agyalnunk, mert az egész nem ér annyit…. Sőt…. Meg azon aggódott, hogy miért van rossz kedvem… Megnyugtattam, hogy tényleg rossz kedvem van ugyan, de ez nem függ össze vele. Csak attól van, hogy ott állok pld. a nagymamám által hímzett terítővel, díszpárnával…és nemtom… sajnálom kidobni… viszont tudom, hogy az életben nem teszem ki őket sehova… És másodpercenként botlok ilyen dolgokba…. De olyan aranyos volt, hogy így aggódott.
Azt mondta, hogy nem szeretné ha féleértések lennének köztünk, elvégre kollégák vagyunk… vaaagy haverok… vaaagy barátok…. vagymi…
A vagymire szavaztam… J

Na ez a hétvége se volt piskóta…. Pénteken felhívott Judit, hogy nálam aludna mert masszívan tele lett a hócipője férjeurával…. Mondtam neki, hogy szívesen látom, de hétvégén jön az Anna és megyünk Aprajafalvára pakolni. Azt mondta, hogy nem gond…. Jön velünk…
Örültem neki, több okból is. Egyrészt mert már az idejét sem tudom mikor tudtunk egy jót beszélgetni, másrészt meg elkelt a segítség mert igaz, hogy elméletben már alig van ott valami, gyakorlatban azonban két napot pakoltunk és még mindig van mit csinálni. Szóval pénteken este, otthonról hazafele jövet fölszedtem Juditot. Hajnali kettőig beszélgettünk…. Igazából szinte csak én beszéltem Ő meg nézett nagy szemekkel, hogy mi minden történt velem. Hát igen. Olyan jó lenne, ha visszazökkennénk a szokásos kerékvágásunkba. Nem adok neki sok esélyt, de talán valami elindult…. Meséltem neki a kineziológusról, azzal a nem titkolt szándékkal, hogy szeretném ha elmenne hozzá. Gondoltam, csak úgy megemlítem mert senkit nem lehet arra kényszeríteni, hogy változtasson az életén…. Ez mindenkinek a saját “bulija” kell, hogy legyen. Akarjon változtatni, jusson el odáig, hogy ha nem változtat abból baj lesz és ne süppedjen bele a rosszba, hanem keressen lehetőséget arra, hogy kimásszon…. Akkor sikerülhet. Úgy nem, ha én beszélem rá bármire is. Mondtam neki, hogy ha kell megadom a telefonszámot ahol be tud jelentkezni. Szerencsére nem tiltakozott. Most várom, hogy elkérje… J
Szóval pakoltunk. És persze nem csak fizikailag purcantam ki, hanem lelkileg is….. Az egész család egész életét szortíroztam ki…. Kidobtam a múltam 90%-át…. És ezt csak nagyon megacélozott lélekkel lehet. Bebizonyosodott, hogy az élet nagy karmester. Nem történik semmi véletlenül, vagy hiába… El kellett mennem kineziológushoz, hogy el tudjam adni a házat, hogy ki tudjam pakolni…. “HOGY EL TUDJAM ENGEDNI A MÚLTAT”
Vasárnap összekaptunk Annával. Illetve megsértődött. Lassan már úgy érzem magam mint a nyuszika, aki vagy azért kapott mert volt rajta sapka, vagy azért mert nem….. Annyira borzasztóan érzékeny, hogy az már minden határt felülmúl. Az pedig hogy mennyire igazságtalan volt csak én érzem és tudom. Jó lenne vele megbeszélni ezeket a dolgokat csak attól tartok, hogy nem lehet. Pedig azért érdekelne, hogy szokott-e lagalább néha kételkedni önmagában….. Annyira bántott és simán elment volna haza, anélkül, hogy megbeszéljük. A legrosszabb az egészben, hogy abszolút nem érdekelte, hogy mi lesz ha ilyen állapotban hagy itt…… Egyébként neki is segítségre lenne szüksége. De egyelőre megemlíteni se merem a dolgot…. Talán majd lesz rá alkalom valamikor. Remélem…..
Na és hogy teljes legyen a sor…. J Miután kivittem Annát és Juditot a buszváróba felüdülésként felmentem Anikóhoz… Szerencsére rendezték soraikat és úgy láttam totális egyetértésben visszazökkentek a normális kerékvágásba. Jajjj annyira örültem….. nemtom mit csináltam volna ha ők is megbolondulnak.

Reggel 7kor tüzijátékra ébredtem… Szerencsére nem a lakásban volt, hanem az egyik ház udvaráról lőtték fel a petárdákat…. De hááát…. nemtom…. Verőfényes napsütésben, hogy úgymondjam…. elveszíti az összes szépségét…. Tulajdonképpen csak a durrogás marad belőle, meg a füst….. No mind1.. Valaki biztosan így is örült neki! Aztán igyekeztem gyorsan összekapni magam mert jött a gázszerelő…. Hétfőn reggel ugyanis bejelentkeztek gázkészülék felülvizsgálatra… Kijöttek, szétkapták a kazánt, csavaroztak, porszívóztak, bólogattak…. elmentek. No este hallom ám, hogy mintha csöpögne valahol a víz… Odamegyek a mosogatóhoz és jóóól elzárom…. Aztán másnapra szépen elázott a kazán alatt a fantasztikusan szortírozva gyűjtött újságpapírkupac….. Szóval úgy felülvizsgálták, hogy a semmibaja kazánnak baja lett… Szolgáltatóóó!!! Persze nem kéne megint a rosszat látni a dologban. Örüljek inkább, hogy csak a víz csöpögött belőle és nem a gáz szivárgott…
Szóval jött a szerelő srác –most csak egyedül- szétkapta, hümmögött… kért rongyot, vödröt, felmosórongyot…. össze-vissza birizgálta, közben meg azon aggódott, hogy nem lesz-e gond, ha elkések a munkahelyemről. Mondom: “ Rugalmas munkaidőben dolgozom, úgyhogy maradhatok akár este 8ig is.”
Én úgy értettem, hogy mind1 mikor megyek be, a munkát akár este 8kor is megcsinálhatom… Deee valahogy félreértette… mer azt mondja: “Addig azért nem maradok!” És még mintha el is vörösödött volna…. Ajjj…de gáz volt…. Annál is inkább mert utána meg elkezdtem magyarázkodni, hogy “Úgy értem, ráérek bemenni…!!” De ez meg mégrosszabb volt… és mostmár én is égtem…. Aztán elmenőben ilyet kérdezett, hogy “Akkor ne telefonáljak be?”
És vigyorgott mint a vadalma…. Ááááá alig vártam már hogy kívül legyen az ajtón…. Mégutóbb híre megy, hogy ártatlan gázszerelőket molesztálok….
Aztán befele autózva meg jön velem szembe egy benga nagy autó… villog… meg integet…. Ööööö… Hát M. volt és éppen Pestre menet akadtunk össze. Hiába még nem szoktam meg az új dizájnját J De jó, hogy idejében felemeltem a kezem, mert még azt hinné, hogy haragszom rá J
*
Hétvégén jön Anna és pakolunk Aprajafalván. Könyveket, edényeket, meg ilyesmiket dobozolunk. Erreföl 10 perce bejelentkezett a Judit, hogy jönne hozzám…. Nálam aludna ma is holnap is… Megint összebalhéztak otthon. Illetve állandóan balhéznak és mostmár csak úgy tud belevinni valami változatosságot, ha 1-2 napra elcuccol otthonról. Nem is lenne gond. Jöjjön. Csak ilyenkor eszembe jut, hogy hetekig föl nem hívna, pedig soxor jól esne ha rámcsörögne. No de a barátság önzetlen…. Nem? Szóval úgy látom sűrű 7végém lesz.

Ezeket ma M. küldte át…. Ilyen egy skorpió…. És télleg…. :o) nem tudom, hogy egy skorpió a környezete számára nagyobb csapás vagy önmaga számára… Deee azér’ én szeretek skorpió lenni… Nem lennék más…

Közöny és szenvedély, ördög és angyal, apály és dagály. Mindezek rád vonatkoznak. Képes vagy a tűző napon kiülni egy sziklára, és ájultan élvezni a forróságot. Szakadó esőben tönkreázni a gyönyörűségtől. Sokan azt hiszik rólad, hogy támadó vagy, pedig te nem ismered a támadást, csak az önvédelmet. Egyetlen fogást alkalmazol, ami halálos: összegömbölyödsz és a fejed felett előreszúrsz. Ha jól belegondolunk, akkor rokonságban állsz az elefánttal. Mert alapvetően szelíd vagy és békés. Ám, ha egyszer betelik a pohár, akkor eltaposod az embert. Aki ennél a hasonlatnál felteszi a következő kérdést, az feltehetőleg nem ismer téged: “Na, jó, de az elefánt tekintélyes állat. Ellenben egy ilyen parányi, csúf kis féreg, mint amilyen a Skorpió, hogyan jön egyáltalán ahhoz, hogy védekezni merészkedjen?” És ezután már jobb lenne, ha nem is akarna megismerni téged…

Igazi magányos farkas, aki élete során legfeljebb egy-két emberhez tud olyan közel kerülni, hogy azt mondhassa: barátok vagyunk. A környezetében élőknek ugyanolyan magasra teszi a mércét, mint önmagának, és csak azt tudja elfogadni, aki ennek a sajátos érzelmi mértékrendszernek megfelel. Az idén a Jupiter a Skorpió jegyben jár, hatására sokkal nyitottabb, barátságosabb, kezdeményezőbb, mint általában. El tudja fogadtatni magát a környezetével

Néha annyira beletalálnak…..

Annyira elképesztő…. Csak állok és nézek… és állok…. és nézek…. Egyszerűen bármerre fordulok, mindenütt csak a rossz történik… Most hogy az égbe hozzak ebből ki valami jót?
Reggel felhívott Anikó. Hogy finoman fogalmazzak, helyzet van náluk. Az egyetlen olyan barátom, aki jelenlegi életemben biztos pontnak számít. Olyan normális család volt. Vagyis még mindig az, csakhát….. Nem írok cirádákat ide a pasikról… majd eccer….

Nagyon rossz napom volt. Valószínűleg többe fog kerülni a lakás mint amennyit mondtak mikor beköltöztem …. Eléggé letörtem, tekintve, hogy a házat is nagyon áron alul tudtam eladni, itt pedig azért alapos felújításra lenne szükség…. ablak, ajtó csere, stb.
Tegnap Anna pezsgőt bontott a hírre, hogy átutalták a vételárat, Vilma néni meg közölte, hogy be fog dobni Szent Antalnak egykis pénzmagot…. Szóval így örülgetnek körülöttem és nem értik, hogy én miért nem….. Miért nem? Mert úgy érzem, hogy nincs minek örülni. De ha túllépek azon, hogy bagóért adtam el, megerőszakolom magam és megpróbálok egy kicsit örülni annak, hogy megszabadultam tőle, akkor itt van keserűnek a lakás ára…
Annyira belefáradtam az egészbe. Délutánra már olyan rossz kedvem volt, hogy alig tudtam megállni, hogy ne bőgjem el magam…. Ráadásul M. is rátett egy lapáttal…. Persze ez is az én hülyeségem…. Jó lesz ha szépen visszarakosgatom a tégláimat. Nem jó az ha nincs az embernek fedezéke. Nincs valami amiről visszapattanhatnának a lövegek. És persze ilyenkor elgondolkodom azon, hogy nem véletlenül van falam és biztosan az sem véletlen, hogy olyan orbitálisan nagy. Ha közel engedek magamhoz, a lelkemhez valakit….. azzal szemben lesznek elvárásaim….. No nem nagyok! De lesznek.
M. hétfőn megkapta a szolgálati kocsit és lehozta Pestről. Mielőtt ideért a céghez, felhívott, hogy lássam ahogy befordul vele a kapun…. Ki is csődültem G-al a “fogadására”….. Szó se róla, igazi grafitmetál pasis kocsi… Jó nagy. Olyan tekintélyes. Hozzávaló. Húúú… nagyon boldog volt… Aztán nem nagyon tudtunk beszélni, mert elég sok dolgom volt, de írt egy emilt, hogy mennyire örül…. Írtam neki, hogy “Ha má’ így rábeszéltél…. Mikor viszel vele egy kört..?” Gondoltam ebéd után körbeautózzuk a céget… csak hogy lássam, hogy’ megy.
“Neked mikor jó?”
“Majd ha már tudod vezetni J . Mondjuk holnap?”
“Jó a holnap. Meló után.”
Szóval ebben maradtunk. Ma aztán a fent leírt rossz kedvem volt és arra gondoltam, hogy el kéne halasztani ezt az autózást. Semmi értelme más nyakába akasztani a letargiámat. Meghát ilyenkor nem vagyok valami jó társaság. Persze tudta, hogy mi van a lakással mert elmondtam neki. Aztán már hazafele készülődtem, gondoltam ha nem mondja én nem fogom felhozni, hogy mi lesz a megbeszélt kocsikázásommal…. Erre bejön és mondja, hogy megy szoliba. Naccerű… -gondoltam. Probléma megoldva. Együtt jöttünk ki az ajtón és ahogy megyünk le a lépcsőn azt mondja: – Vigyelek egy kört?
Engedjem szabadjára az érzelmeimet….??? Ójézus!!! “Nem! Ne vigyél egy kört. Különben is szoliba mész, nem?”
Ehelyett: – Most ne.
– Rossz kedved van?
– Igen.
Kész. Passz. Legalább mondhatta volna, hogy pont azért menjünk, vagy mittudomén…. Persze úgyse mentem volna mert alig vártam, hogy hazaérjek és végre kibőgjem magam. De legalább a szándék meg lehetett volna benne….
Nem tudom. Biztos, hogy sokkal érzékenyebb vagyok a normálisnál. De szerintem nincsenek nagy elvárásaim. Úgy látszik a minimális szintet is lejjebb kell vinnem. G. is azt mondta ma, hogy azért nem tudok örülni mert túlzottan maximalista vagyok. Nemtom. Lehet hogy van ebben valami….
De érdemes lenne elgondolkodnom azon, hogy hagynom kéne a rég bevált receptet: 3 lépés távolság….. semmi téglaszedegetés.

Az eccerűen nem igaz, hogy mennyi őrült van az utakon. Meg vannak zajdulva a népek, mindenki úgy vezet mint egy dúvad. Eddig sem volt egy életbiztosítás a vezetés, de az utóbbi pár napban ámulatból kábulatba esek…. Szombat, ballagás, parkoló enyhén szólva is baromi kevés….. Hogy’ parkolnak? Neeemám bele a két csík kőzé…. ááááá…
Ahogy esik…. Az lényegtelen, hogy a guta ütöget mindenkit, mert pont akkora helyek vannak a parkoló autók között, hogy oda ne férjen be a harmadik, ahhoz viszont elég nagyok, hogy felbőszítsen valakit, aki már fél órája keres egy kocsinyi helyet…. És ez nem egy, vagy kettő eset…. Mintha ez valami járvány lett volna szombaton…
Aztán… Úgy gondolom, ha a városban ötvennel lehet közlekedni, akkor ha én 70nel megyek a belső sávban, senkinek nincs joga ledudálni a fejem és a le és felmenőimet emlegetni….
Az utóbbi években annyi lett a körforgalom a városban mint eső után a gomba… Nincs semmi furmány a használatukban, csupáncsak indexelni kéne mikor valaki megunta benne a körzést és úgy gondolja, hogy kijönne…. hogy az a marha akimeg bemenne, nyugodtan meglódulhasson…. Neeem …. Kit érdekel? Egyébként meg, szoknak le az emberek az index használatáról… Minek? Laza vagyok, vazze…!!
Nyugodtan megyek a sávomban az egyik házból meg tolat ki egy kocsi…. Tolat… tolat… Mondom nemigaz, hogy nem áll meg… Hát nem… Kit érdekel, hogy abban a sávban közlekednek… Ő ki akar állni. Most!! Mindenki álljon meg, mert ő tolat…
De ha beledurrantanék a flancos, többmillás szekerébe az én ötvenezres kocsimmal gondolom nem kéne kiszállnom…. Pedig pisloghatnék ártatlanul…..
Ja! Ma a pláza melletti parkolóban úgy rámálltak, hogy az ajtót éppenhogy ki tudtam nyitni, hogy beszálljak a másik oldalon pedig kb 30 cm volt a hely…. Pedig ez a parkoló is be volt csíkozva és egy kispolszki majdhogy kétszer elférne egy helyen ….. A piacról kijött a biztonsági őr és kaptam egy elismerő pillantást mikor kiálltam… Gondolom látta bentről az elképedt nézésemet és segíteni akart kiállni. Szerencsére pikk-pakk sikerült.

Húú… mindezt két nap alatt mérgelődtem össze…. Félelmetes.
*
Tegnap volt életem egyik történelmi pillanata. Eladtam a házat. A HÁZAT! Átutalták a pénzt, de hogy a magasságos bank ebből is hasznot húzzon, csak szerdán jelenik meg a számlámon. Magyarán ma átutalják…. használja a bank –ebben az esetben az OTP- és majd szerdán ráutalja a számlámra. Hát igen, miből vannak a bazi nagy nyereségek… Merthát sok kicsi sokra megy.
Várom a sziklagördülést… vagy valamit…. nemtommit…. De semmi.
Viszont vettem egy napszemüveget, egy pólót, egy körömlakkot…. éééss az egyik boltban bóklászva találtam egy rakás kitűzőt…. amiből vettem egyet M.-nek, mert eszembe jutott róla és jót vigyorogtam.… A felirata: “AJÁNDÉK vagyok a nők számára!” J
Már éppen hazafelé vezettem mikor csöngött a telefonom, de mivel a táskámban volt nem tudtam felvenni. Azt hittem Anna keresett de M. volt. Kérdezte, hogy mi volt a bankban és hogy reggel Pestre megy mert felhívták a cégtől, hogy mehet az új kocsijáért…. Tök boldog volt. Én pedig azért mert felhívott.
Hosszú idő után végre találtam magamban egy kis szikráját az érzelemnek. Jó ideje nem létezett a szótáramban olyan szó, hogy öröm. Nem tudom megmagyarázni miért, de az üresség és a mélabú teljesen berendezkedett nálam… Na persze semmi nem változott csak mondjuk 0-ról 0,5 re állt a kedvmutatóm.

Komolyan mondom ilyen a mesében nincs…….. Most haza kéne mennem és magamra zárni az ajtót …..
Reggel elaludtam és ¾ 8kor G. sms-ére ébredtem, melyben közölte, hogy vett reggelit….
Aztán meg felhívott Anikó egy olyan hírrel amitől totál padlót fogtam és ami csak megerősíti a pasikról vallott, már felvázolt nézeteimet. Aztán, gondoltam, ha már úgyis elkéstem akkor elviszem a kocsit a gumishoz, mert ma délelőttre beszéltük meg. No de nagyon ügyi voltam mert így is beértem ½ 9-re… J
Olyan apróságon már nem is akadtam fent, hogy a reggeli perecemnek a teteje sós volt, az alja meg édes…. Gondolom a kemencében ráfeküdt a lekváros buktára…..
Most ebéd után elmentem a kocsimért és már messziről láttam, hogy jajjjjistenem……
Ez a fantasztikusan nagytudású gumismester az első kerekeken cserélte ki a gumit…. a bumszli meg a hátsón volt….. Annyira de annyira dühös lettem….. Ilyen nincs. Megnézte, megtapogatta, úgy láttam érti a problémát, otthagyom a kocsit erre kicseréli az első két gumit.
Nemtom mit kellett volna csinálnom még a z ügy sikeres teljesítése érdekében…. Telán ragasztgathattam volna piros szig.szalagot a bumszlira…. vaaagy nemtom….
Még jó, hogy nem a motrot kapta ki a drága. Gondolom a főnöke anno a szájába rágta, hogy
“- Te vagy a GUMIS!!! NEEEM piszkálod a motrot…. sem a villamossági részt…. CSAK a GUMIKAT!!!”
Így aztán csak ezért nem szedte ripityára a motrot…
Mondom neki…. Ember! A hátsó kerekeken van a dudor….
Erre néééz…. –Akkor most mi legyen?
Áááááááá…… b*meg, menj el papnak, ott nincs hibalehetőség…..
Otthagytam. ½ 4 re mehetek vissza. Mindig is mondtam és mindig meg is győződök róla, hogy a szolgáltatóiparban a legtöbb embernek gőze sincs arról mit csinál, mit ad el…. Bemegy a munkahelyére mert mindennap arra szokott menni. Ha egy eladótól ne adj’ isten kérdezek valamit… háááát asztő nemtuggya…. Szerintem ha totál meglepetés szerűen befognánk egy-kettőnek a szemét és rákérdeznénk, hogy mit árul….. gőze nem lenne.