Az eccerűen nem igaz, hogy mennyi őrült van az utakon. Meg vannak zajdulva a népek, mindenki úgy vezet mint egy dúvad. Eddig sem volt egy életbiztosítás a vezetés, de az utóbbi pár napban ámulatból kábulatba esek…. Szombat, ballagás, parkoló enyhén szólva is baromi kevés….. Hogy’ parkolnak? Neeemám bele a két csík kőzé…. ááááá…
Ahogy esik…. Az lényegtelen, hogy a guta ütöget mindenkit, mert pont akkora helyek vannak a parkoló autók között, hogy oda ne férjen be a harmadik, ahhoz viszont elég nagyok, hogy felbőszítsen valakit, aki már fél órája keres egy kocsinyi helyet…. És ez nem egy, vagy kettő eset…. Mintha ez valami járvány lett volna szombaton…
Aztán… Úgy gondolom, ha a városban ötvennel lehet közlekedni, akkor ha én 70nel megyek a belső sávban, senkinek nincs joga ledudálni a fejem és a le és felmenőimet emlegetni….
Az utóbbi években annyi lett a körforgalom a városban mint eső után a gomba… Nincs semmi furmány a használatukban, csupáncsak indexelni kéne mikor valaki megunta benne a körzést és úgy gondolja, hogy kijönne…. hogy az a marha akimeg bemenne, nyugodtan meglódulhasson…. Neeem …. Kit érdekel? Egyébként meg, szoknak le az emberek az index használatáról… Minek? Laza vagyok, vazze…!!
Nyugodtan megyek a sávomban az egyik házból meg tolat ki egy kocsi…. Tolat… tolat… Mondom nemigaz, hogy nem áll meg… Hát nem… Kit érdekel, hogy abban a sávban közlekednek… Ő ki akar állni. Most!! Mindenki álljon meg, mert ő tolat…
De ha beledurrantanék a flancos, többmillás szekerébe az én ötvenezres kocsimmal gondolom nem kéne kiszállnom…. Pedig pisloghatnék ártatlanul…..
Ja! Ma a pláza melletti parkolóban úgy rámálltak, hogy az ajtót éppenhogy ki tudtam nyitni, hogy beszálljak a másik oldalon pedig kb 30 cm volt a hely…. Pedig ez a parkoló is be volt csíkozva és egy kispolszki majdhogy kétszer elférne egy helyen ….. A piacról kijött a biztonsági őr és kaptam egy elismerő pillantást mikor kiálltam… Gondolom látta bentről az elképedt nézésemet és segíteni akart kiállni. Szerencsére pikk-pakk sikerült.
Húú… mindezt két nap alatt mérgelődtem össze…. Félelmetes.
*
Tegnap volt életem egyik történelmi pillanata. Eladtam a házat. A HÁZAT! Átutalták a pénzt, de hogy a magasságos bank ebből is hasznot húzzon, csak szerdán jelenik meg a számlámon. Magyarán ma átutalják…. használja a bank –ebben az esetben az OTP- és majd szerdán ráutalja a számlámra. Hát igen, miből vannak a bazi nagy nyereségek… Merthát sok kicsi sokra megy.
Várom a sziklagördülést… vagy valamit…. nemtommit…. De semmi.
Viszont vettem egy napszemüveget, egy pólót, egy körömlakkot…. éééss az egyik boltban bóklászva találtam egy rakás kitűzőt…. amiből vettem egyet M.-nek, mert eszembe jutott róla és jót vigyorogtam.… A felirata: “AJÁNDÉK vagyok a nők számára!” J
Már éppen hazafelé vezettem mikor csöngött a telefonom, de mivel a táskámban volt nem tudtam felvenni. Azt hittem Anna keresett de M. volt. Kérdezte, hogy mi volt a bankban és hogy reggel Pestre megy mert felhívták a cégtől, hogy mehet az új kocsijáért…. Tök boldog volt. Én pedig azért mert felhívott.
Hosszú idő után végre találtam magamban egy kis szikráját az érzelemnek. Jó ideje nem létezett a szótáramban olyan szó, hogy öröm. Nem tudom megmagyarázni miért, de az üresség és a mélabú teljesen berendezkedett nálam… Na persze semmi nem változott csak mondjuk 0-ról 0,5 re állt a kedvmutatóm.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: