Nincs kedvem semmihez… Se ülni, se állni, se menni, se várni…. Semmi…. Totális letargia. Pedig az előbb felhívott a házvevő, hogy rábólintott a bank a kölcsönre. Valószínűleg a jövő héten utalnak. Na igen. Akár örülhetnék is. De annyira rossz áron és annyi kínkeserv után adom el, hogy nem megy. Ráadásul jön a következő tortúra: költözködés. Nem tudom, valahogy abszolút nem érzek magamban erőt. Mostmár nagy az esélyem hogy így maradok. Ilyen sótlan, rosszkedvű, izé leszek. Pedig annyira nem akarok.
Ez a másodszori kineziológiai “szeánsz “ sem tudom milyen irányba visz…. “Mostantól felvállalom az érzelmeimet” – hááááát….. ez eddig rendben van, csak ha ez azt eredményezi, hogy meggondolatlanul kimondom amit gondolok….. akkor az nem biztos, hogy annyira nagyon jó lesz….. Se nekem, se a körülöttem levőknek.
És még az is eszembe jutott ma –de ezt azért szerencsére csak magammal beszéltem meg- hogy ha egy nagy rakás izé valami, azt hiába hívjuk az angol nevén és hiába gondolunk rá amerikai módon, az attól még egy rakás izé marad….
Változok…. az biztos…. De egyelőre nem tetszik az irány.
Nagyon-nagyon fordulok át skorpióba….
De legalább a holnapi napom jó lesz. Vihetem a kocsit a gumishoz és kiadhatok újabb huszonezer forintot…. Mer abból úgyis sok van… hát hadd fogyjon!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: