Reggel 542 spamot öltem ki… Tuttam, tuttam, hogy ez a 4 nap be fog tenni szegény szöszmókoknak, dee azér’ nem sejtettem, hogy ennyire…
Úgy elment ez a négy nap mint a huzat. Aprajafalván voltam, mert végre a fűnyírós emberke lenyírta a füvet és ki kellett fizetni. Olvastam, aludtam, takarítottam…. és írtam…. írtam..
Szombaton kerti partyn voltam…… Van egy társaság akikkel régen jókat buliztunk és ami mostanára eléggé szétesett… Nem miattunk…. Szétszedte az élet. Ahogy elnéztem, akik páratlanok azok boldogtalanok (ez nem általánosan jellemző de erre a társaságra momentán igen), akik meg párosak azoknál mindenhol kibaba van és az ő életük teljesen a körül forog.
De legalább találkoztam a Péterrel, aki novemberben beteg lett és azóta nem láttam. Olyan jó, hogy teljesen jól van. Úgy tűnik szerencséje volt a szerencsétlenségben. Ennek tényleg örültem.
Szóval hamar véget vetettünk a dolognak. Utána Ágotával beültünk egy kávézóba és megvitattuk az élet dolgait. Persze nem jutottunk semmi egetverőre viszont kidumáltuk magunkat.
Ja! És egy nagy boldogság is ért. Gumit kell cserélni az Ödin. Szombaton hazafele jövet láttam, hogy a jobb hátsó kerekén ilyen fura kitüremkedés van…. Magyarán defektközeli állapotba került. Ó, de nagyon jó ez! Éljen,éljen,éljen!!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: