Szöszmókjaim....

Reggel bejött Miki (szabadságon van, de berángatták) és kaptam tőle egy fészekalja csibét, meg egy kindertojást … (az igazsághoz tartozik, hogy a titkárnőnk és a főnökasszony is kapott J ) dee olyan jól esett…. Tök lelkiismeret furdalásom volt ma. Nem voltam tegnap valami szórakoztató… pedig olyan aranyos volt melegítőben, meg tök jó illata volt és valami nagyon jó zene is szólt nála és rém büszke volt a csodás rendre J . Émmeg odamentem hótt idegesen, leizzadva az egész napi melegtől meg stressztől, egy bánatos ződbékával……
Ó istenem! Minden vótam, csak tündérkirálylány nem!
Persze erről szólnak a barátságok!!! Hogy akár így is odamehetek….
Nem? De!
Nem is tudtunk ma beszélni, mert elrohant a dolgára és amikor visszajött akkor meg én nem voltam ott, amikor visszamentem akkor meg már ő jött el…
Az nem igaz mit össze futkostam ma…
A dolog ott kezdődik, hogy a múltkor mikor reikizni voltam és a végén Tóni közölte, hogy mennyivel tartozom, tök ledöbbentem, ugyanis nem volt nálam annyi pénz. Szóval adós maradtam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam de mondtam, hogy egyik délután majd felugrom hozzájuk vele. Aztán Tóni délutános volt, úgyhogy nem mentem, a következő hetét meg elcserélte, úgyhogy megint délutános volt, tehát megint nem mentem. A mostani hetem minden délutánját a ház ügyeivel töltöttem, hol otthon, hol a vevőnél voltam… Közben persze mindig írtam Tóninak, hogy nyugi, nem felejtettem el… Jövök, csak kések. Kb. úgy szerda magasságában kaptam egy emilt tőle. Kérdezte, hogy mikor megyek és viszem-e a pénzt mert a múlt havi közös költséggel is lógnak….
Néztem mint Rozi a moziban… Hol érdekel engem ennek a fickónak az anyagi helyzete? Írtam neki, hogy viszem csütörtökön. Asztán csütörtökre közbejött megint ez a hülye házmizéria és a M.-hez menet, hogy őszinte legyek eszem ágában sem volt a Tóni… Újabb emil neki, pénteken tuti, hogy megyek…. Erre azt írta, hogy szeretettel várnak de ha nem mennék akkor a számlaszáma: 11111111-111111 (megadta a számlaszámát)
Hát egyrészt roppant kellemetlenül éreztem magam, másrészt meg k*ra bepöccentem….Mi van? Rám alapozta a költségvetését? Vagy mia bánat?!?
MA roppantmód koncentráltam reggel mikor mentem dolgozni, hogy vigyem a könyvét amit kölcsönadott… Természetesen itthon felejtettem…. Jó. Ebédidőben hazaautóztam érte, erre a telefonomat felejtettem itthon…. Úgyhogy délután 3óra magasságában fölnyaláboltam a könyvet és gondoltam lesz ami lesz… megyek! Legalább negyed óráig csengettem meg ácsorogtam a kapuban. Nem voltak otthon…. És persze felhívni sem tudtam… Basszus, ilyen nincs. Most elnapoltam holnapra. De ez meg már annyira gáz. Olyan mintha nem akarnám kifizetni. Igaz, hogy soknak tartom, de hát “megdolgozott érte”. Meghát én voltam a hülye. Miért nem kérdeztem meg előtte, hogy mennyi az annyi…. Elmeséltem M.-nek is az egész reikis “kálváriámat” macskástul, mindenestül még a múltkor. Szerinte igazából ezért nem is szabadna pénzt kérni. Mondtam neki, hogy ez meg azért naívság, mert manapság semmi nincs ingyen….. de azért az elég húzós, hogy megadja a számlaszámát… Szerintem. Egy biztos. Nem hiszem, hogy mégeccer nála meditálok… J Mondjuk ezek után azt sem hiszem, hogy hívna…. Pedig elterveztem, hogy azért elmondom az észrevételeimet… de asszem majd csak odaadom a könyvet meg a pénzt és jövök is el.

Hát újra megnézték a házat Vevő1ék… Bepróbálkoztak egy olyannal, hogy mi lenne ha a szerződésbe foglaló helyett előleget írnánk…. Vannak eltévedt emberek… Tök jól kitalálták, hogy adnak előleget, (így aztán július közepéig nem árulhatom a házat) és ha végül nemet mondanak akkor ott állok meglőve…. 5leteik azok vannak! Végülis azt mondta, hogy este 8ig felhív, mert még otthon is átbeszélik a férjével….

Ekkor volt kb. ¾ 5 és miután elmentek, elindultam Mikihez. Ugyanis a tegnapi nagy hüppögésem közepette megállapodtunk, hogy majd ma főz nekem teát, mert tudtam, hogy vagy nagyon hepi leszek (mert megveszik a házat) vagy még rosszabb kedvű mint tegnap… És olyan aranyos volt… már ½ 4-kor rámtelefonált, hogy mi van… és hogy menjek ám….
Amíg vártam a vevőket, a kertben mászkáltam és a tulipánok között fogtam egy levelibékát…. Beletettem egy ferrero rosés műanyag dobozba egy marék fű társaságában…. Gondoltam elviszem a Skorpiókirálynak……. Meglesz a nagy királytalálkozó….
A Skorpiókirály a Békakirály és a Tündérkirálylány…. J
Mikor ajtót nyitott belibbentem és közöltem, hogy:
– Elhoztam a pasimat is. Ugye nem baj?
Csak kerekítette nagyra a szemeit….
– Ittvan a dobozban..!!! J
Nnaháát bebizonyosodott, hogy a Skorpiókirály egy gyáva kukuc…. Mer’ le akartam fényképezni a Békakirályt…… ehhez viszont ki kellett nyitni a dobozt… nade erre elkezdett parázni, hogy majd jól kiugrik ééés elmenekül a lakásban….
Hiába montam, hogy az direkt jó lesz…. mer’ megfogja az esetlegesen betévedő szúnyogokat meg bogarakat……… megminden…..
No persze nem nagyon mertem erősködni, mert féltem, hogy az első vizitem nála úgy fog végződni, hogy kidob békástul a hetedikről…..
Asztán ittunk forró teát meg ettünk jégkrémet….. J Meg az anyukájának vett húsvéti asztaldíszt rakosgattuk össze ….. ami nagyon szép lett…. Vett egy csomó tök jó dolgot, kosarat, díszkavicsot, zöld növényt oázisban meg barkát, meg lepkét….. mindenfélét…és eská nekiállt összerakni… Nagyon szép lett! Megállapítottam, (amit azért már eddig is sejtettem) hogy jó az ízlése. Jól válogatta össze a színeket…. És ez a lakására is igaz. Kifejezetten teccett a nappalija… Acélkék sarokgarnitúrája van, szürke, natúr és acélkék érdekes félkörmintás szőnyeggel és egy modern szekrénysorral….. Olyan pasis… Teccett.
Szóval tök jó lett volna az egész este, ha nem bámulom folyton rettegve az asztalra tett telefonomat…. Aztán fél 9kor hívtak….. Közölték, hogy még mindig tetszik nekik a ház, de a kölcsönöknek annyira húzósak a kamatai meg az egyéb járulékai hogy azt nem merik bevállalni….. Ha eladják a lakást és még meglesz a ház, akkor megveszik…. Háááát direkt jó, hogy a Mikinél voltam… mikor látta, hogy mindjárt elbőgöm magam, gyorsan elterelte a gondolataim valamivel… így legalább nem bőgtem…. bár néha egészen közel álltam hozzá….. Szegény, nem győzött szóval tartani…. merhogy innentől kezdve még a kötőszavakat is nehezen mondtam ki…. Szerintem az este bekerült nála a TOP 10-be, utóbbi 5 év legunalmasabb estéi közé…. ¾ 10 körül jöttem el…. a pasimat pedig elengedtem a ház előtti bokrok közt…. Legalább neki legyen jó!

Kivettem ma egy nap szabit és reggel, szakadó esőben elmentem Szerelőzsoltihoz. Tegnap ugyanis nagy drukkban voltam, hogyha lehet ne essen már szét alattam az Ödi menet közben….. Ha levettem a lábam a gázról akkor is bőgött a motor mint az állat… Néha beragadt a bovden…
Elég gyorsan megcsinálta. Töltött bele olajat, felpumpálta a kerekeket… Hháááát egy sokkal fickósabb Ödivel jöttem vissza J . Otthon volt Csillagbogár Norbi is. (Azért Csillagbogár mert Csillagvirágnak hív – erreföl émmeg elkereszteltem Csillagbogárnak- és ez így maradt az évek során..) Megint megcsodáltam a fantasztikus benga nagy akváriumát. Órákig el tudnám nézni a halakat ahogy uszkálnak.Sőt!  Van egy jópofa csigája, ami mászott az üveg falán… Mondta, hogy van neki egy kisebb akváriuma is és ha akarom akkor nekem adja és segít berendezni. Úgy örültem. Már olyan régen szeretnék egyet. De mostmár meg kell várnom míg rendeződik ez a bánatos házügy. Francba. Mindig ide lyukadok ki.
Asztán hazajöttem és főztem tökfőzeléket és újra megállapítottam, hogy ma sem fogok takarítani. Iszonyú, ahogy a feszültségtől ki tud készülni az ember. Lefeküdtem aludni és össze vissza álmodtam mindenféle baromságot…, hogy pld. jött egy csaj házat venni és közölte, hogy nem jól vannak berakva az ajtók és elkezdte rángatni és ettől megrepedt a parketta és szétnyílt az egész szoba meg a falai… és akkor aszonta hogy “na ugye..!”
Itt aztán fölriadtam… a szívem majd kiugrott és tisztára kiizzadtam magam…. gyorsan bevettem egy frontint…. Ezután, hogy ne nyugodjak meg túlságosan felhívatott telefonon a főfőnök mert nem tudott bemenni a rendszerbe…. Esküszöm…. tuti, hogy beépített szenzorai vannak amivel megérzi, ha szabin vagyok.

Ahogy mindez megvolt, leültem és jól kibőgtem magam. Illetve folyamatosan bőgök azóta is… DE! Ebbe az oltári sz*ba beletrafált a Skorpiókirály egy sms-sel…. (Neki is szenzorai vannak.. J )
“ Szia Szöszi..! Mizu?”
Na leírtam neki az egészet zanzásítva (még jó hogy akár 5 smst is egybe lehet írni) és hogy folyamatosan bőgök…. Erre a következő smse:
“ Főzzek neked teát?”
Kész. Ekkormeg ezen bőgtem….
Végülis felhívott.
– Ne bőgj..!
– Dehem böhögök…
– Átmenjek?
– Nehee…
– Akkor gyere át!
– Nehehemmegyek….
Végülis fél órát beszéltünk és a végére azért megnevettetett.
Jajjj…. Úgy látom a holnapi napom sem lesz piskóta.

Atyaég…. !!! Az előbb a Fókuszban olyat láttam, hogy ketté állt a fülem. Komolyan mondom néha az eszem megáll.

Arról szólt itt egy bejátszás, hogy két (direkt nem használok jelzőt, pedig több is eszembe jutott hamarjában) magyar hölgy büszkén, mosolyogva adta elő, hogy a kutyáikat 15-17 ezer Ft.-os parfümmel sprickolgatják, 30 ezer körül van egy-egy ruhájuk, kristályokból készült fülbevalókat meg tiarákat raknak rájuk, nem beszélve a cipellőikről…. Felöltöztették őket valami fidres-fodros, habos-babos fehér ruhába meg cipőkbe…. szerencsétlen kutya meg csak állt ott mint akit odaragasztottak. A riport szerint, vannak akik havi 300 ezret költenek a kutyájukra.
Tudtam, hogy van ilyen, de eddig azt hittem, hogy erre csak a magukból kivetkőzött h hollywoodi sztárok képesek, akik jódolgukban már tényleg nem tudják….
Dehát kérem…. itt van Amerika!!!
Azon gondolkoztam, hogy mi az isten kell ahhoz, hogy valaki idáig jusson…. Persze lehet azt mondani, hogy pénz…. Igen. Tény, hogy az is kell. De lehet még valami más is amitől annyira elmegy az ember esze, hogy teljesen szembe menjen a természettel.

Arról pedig nem is beszélve, hogy mitől nem látják azt a nélkülözést amit ebben az országban egy rakás ember kénytelen nap mint nap megtapasztalni….? Hány gyerek lakna jól havi 300 ezer forintból…? Miért fontosabb egyes embereknek egy kutya “kínzása” mint egy éhes gyerek megetetése, vagy egy beteg ember gyógyszerének a kiváltása….. ?? Vagy abból a magasságból, ahonnan ezek az agybeteg népek nézik a világot, mindez láthatatlan..??
De ha mindezeken túllépünk…. (végülis magánügy, hogy valaki kire-mire költi a munkával megszerzett pénzét) miért kell ezt ország-világnak, mosolyogva, szétkürtölni??
Szerintem ezeket az embereket kezelni kéne… mert tuti, hogy pszichológiailag sem százasak.
És én sem vagyok normális, mert mindig megfogadom, hogy nem nézek ilyen baromságokat mint pld. Fókusz….. most valahogy odakeveredtem. De legalább megerősített az elhatározásomban. Húúú de fölhúztam magam… !!! Éss 1ébkéntmeg… HOL vannak ilyenkor az állatvédők??
*
Persze nekem se mások kutyatartási szokásain kéne háborognom mikor megvan a magam baja… jobb lenne azon sápítoznék. Ma kimentünk Vevő1gyel a házhoz. Kihozta a 25 éves fiát is aki totál fancsali pofával mászkált…. Láccott rajta, hogy úgy hiányzik neki a falura költözés mint üvegestótnak a hanyattesés…. Ráadásul úgy láttam, sikerült neki az anyját is lelombozni… Most még csütörtökön kijön a nő egy kollégájával aki építész, hogy ő is megnézze…. Asztán mittomén mi lesz…. Nem tudom… És belefáradtam… És elegem van az egészből.
Ma is eszembe jutott “régi jó” 5letem. Miszerint eladom a telket és elmegyek belőle a Seychelles-re. Lesz pár jó napom és mikor elfogy a pénzem megkeresem a legnagyobb sziklát és beleugrok a tengerbe…. Legalább a vége olyan igazi ütős lenne….. Királylányos és skorpiós…. Tuinvan….

Csak dógozunk…dógozunk…. pedig olyan szépen süt a nap… Megmár annyi mindent elintéztem… Faxot, ügyvédet, házvevőt, új telekvevőt, kocsiszerelőzsoltit….. Délután (ha Ödi is úgy akarja, nyakunkba vesszük a várost megmég haza is megyünk a vevőkkel… megmég elmegyünk az ingatlan közvetítőhöz is és jól lemondom a szerződést……
Höhö-hö-höööö….. J J Nagy jókedvemben énekeltem a Gábornak….
Hogyaszongya: Rííí a csibe
Mer’ nem fér a fejibe
Hogy a tojásból ide
Hogy’ kerülhetett őőőő…
No…. Háááátahogy elkerekítette a szemeit…… Montam neki, hogy tudomáméneztet szebben is csak gátlásaim vannak….. Deee ha jól viselkedik, akkor majdmég délután is elénekelem neki… Sőőőőt… haa addigra eszembejut a tehenes versszaka akkor duplán kaphat a művészetemből…. J
Bódog vagyok mer’ jól kitaláltam, hogy amint végre pénzhez jutok… J olyan ámokfutást csapok mint Samanta a Dallasból…. Elmegyek kozmetikushoz, veszek egy farmert meg fölsőket meg táskát meg mittomén…. csak megyek mint a meszes…… J Ééésss bejelentkeztem 20.-ára a kineziológushoz is….hátha bír még csiszolni rajtam…. (Meg lehet, hogy a vásárlási mániámból is ki kell majd gyógyítania….. ha meg az egész üzlet ugrik, akkor le kell beszélnie arról, hogy ne másszak fel a 10.-re leugrani…. –szóval, mindenképpen jól fog jönni 20.-án) Szóval akkora mai jelszó: Menekülés előőőőre!!!! J

 Ááááááááááá…….. (Komolyan mondom, legszívesebben hangos és ütemes sikítozásba kezdenék…..) Ami itt a házeladás körül megy az kezd valami hülye bohózathoz hasonlítani, és ha nem én lennék a szenvedő alanya, még lehet, hogy vigyorogni is tudnék rajta…. Ma reggel már azt mondtam, hogy ilyen nincs. De hát mégis van!
Most éppen ott tartok, hogy egymást tiporják a vevők….. A múlt szombaton megnézte egy házaspár (hívjuk vevő1-nek). A nő közölte, hogy ő legszívesebben haza se menne…. J
No persze így az 50. vevőjelölt után, mond6ni öreg motorosként, ilyet már hallottam, úgyhogy ettől nem kezdtem a seggem a földhöz verdesni. A pasi pofátlanul le akart még alkudni 500 ezret, ami tök fölbőszített, hiszen már így is egy eléggé nyomott árat mondtam….. Végülis addig erőszakoskodott, hogy 200at engedtem. Sajnos abszolút nem vagyok egy üzletember típus, hajlamos vagyok megsajnálni azt is aki a káromra sír-rí…. Ez volt múlt7en szombaton. Szóval, szombaton megnézték és abban maradtunk, hogy vasárnap felhív, hogy akkor most kell vagy nem. No, térültem, fordultam… bevásároltam, hazaértem… (márminthogy idehaza…. óóóóó… ezis megszűnik…idehaza…odahaza…. Itthon…. Otthon…). Telefon. Megbeszélték. Kell a ház. Szombaton megbeszéljük a foglalót meg mindent….. No innen besűrűsödtek az események…. Pénteken felhívott az ingatlanközvetítő, akikkel szerződést kötöttem 1 éve, hogy szombaton hozna egy vevőt…. Halleluja…. Az egy év alatt képes volt összevissza 3 vevőt küldeni…. MOST beújította a negyediket…. Mivel nem volt még szerződésem ezzel a házaspárral, nem mond6tam, hogy el van adva és az ingatlanossal kötött szerződésben benne van, hogy ha vevőt küld, akinek megfelel a szerződésben rögzített vételár, akkor köteles vagyok neki eladni a házat. Különben meg kell fizetnem az ingatlaniroda elmaradt jutalékát…. (jelen esetben kb. 450 ezer Ftot)
Felhívtam vevő1-et, hogy sajnos fennforgás van….. Ettől természetesen totál ideges lett, mert közben meg ő is elkezdte árulni a lakását és van egy komoly vevőjelöltje…. Demostakkor mit csináljon, mert ő egyébként nem akarna költözködni csak ebbe a házba…. Mondtam neki, hogy várjuk meg mire jutok ezzel az új vevővel (vevő2). Felhívom, ha elment és beszélünk. Szombat délután 2 óra…. Vevő2 jön… körülnéz… Futkosott mint pók a falon… Hírtelenjében megtervezte még a télikertjét is… Persze én már tudom, hogy ez nem jelent semmit. Volt már nekem olyan vevőm is aki szinte már többet volt ott mint otthon és a legnagyobb gondja a csillagászati távcsövének elhelyezése volt. (A futóbolondokról külön regényt tudnék írni..)
Summa, summárum… közölte, hogy kell neki.
Állok. Nézek. Vazze ilyen nincs….
Mondom, rendben, de nekem van egy vevőm aki kedden vagy szerdán lefoglalná, demivel ők (vevő2) az ingatlairodától jöttek, nekik kell, hogy eladjam. Viszont akkor hétfőn foglalják le. Aztmondják oké. Sőt akár már 7főn kifizeti kp. Na ennek sem kell természetesen bedőlni…. Vót már ott annyi laza, gazdag ember… aztán a végén csak kiderült, hogy … nemodabuda…. Megbeszéltük, hogy vasárnap beszélünk, hogy mire jutott a szervezéssel. No, ott álltam a nagy büdös kavarc közepén. Gondoltam hazafele menet bevásárolok, aztán felhívom vevő1-et…. Állok a Lidlben a pénztárnál… Csöng a telefonom…. Vevő3! MEGVENNÉ a házat. (Pár éve költöztek el a faluból. A 4. szomszédban laktak és most vissza akarnának jönni…) Mondtam neki, hogy mi a szitu és beszéljünk csütörtök körül, mert addigra eldől a dolog jobbra vagy balra. Éppen a kocsiba pakoltam be mikor hívott vevő1, hogy mi van…. Na szegény teljesen kikattant…. Kitalálta, hogy mi lenne, ha most lefoglalná…. Mondtam neki, hogy az ingatlanos szerződésem miatt nekem most meg kell várni a 7főt…. Persze ő meg közben bőszen árulta a lakását és egymásnak adták a kilincset nála a vevők…. Itthon aztán, továbbra is rágódva az eseményeken… meg ezen az én k*va nagy szerencsémen…. Már kezdtem lehiggadni. Majd lesz valami. Este 9 óra magasságában telefonált vevő3!! Hétfőn hozza nekem a pénzt kp. Mer’hogy ….. blablabla… elmodta, hoyg honnan tudja összeszedni…. De hát mi a bánatot érdekel ez engem. Mondtam neki, hogy nekem ne hozzon semmiféle pénzt. Csütörtökig maradjon nyugton.
-De hát miért? Azé a ház aki előbb kifizeti!
No, akkor kb ötödször mondtam neki el, hogy miért kell megvárnia legalább a csütörtököt mert különben kikéne fizetnem az ingatlanközvetítő irodát. Nem gond, kifizeti ő aztis… Monom kb. 450 ezer…. Aszongya: -Jaaa…!!!
Szóval megérthetné hogy hiába jön nekem ilyennel, hogy az anyukája mennyire szeretne visszaköltözni, meghogy ő is ott nőtt föl….. Most mi a fenét kezdjek ezzel? Nagy nehezen rávettem, hogy maradjon nyugton csütörtökig.
Vasárnap reggel.
Nyugodt, reggel vizilabda vb döntőnézős, meditálós, laza vasárnapnak terveztem….
8kor keltem, ragyogóan sütött a nap és éppen a fantasztikus csalánteámat hörpöltem a meccskezdésre várva…. Mikoris Felhívott vevő1! Merhogy ő nem aludt egész éjszaka… (Nagy ügy … én másfél éve nyugtatóval alszom…. ) Mi lenne ha összeülnénk és megbeszélnénk mi legyen … Merthogy van nekik ügyvéd ismerősük.. és átnéznénk az ingatlanirodával kötött szerződésemet. Na itt aztán totál berágtam. Baromi kimért voltam és nagyon – nagyon össze kellett szedni magam, hogy ne legyek bunkó…. Megkértem, hogy próbálja meg nyugodtan kivárni a 7főt. Nem óhajtok pereskedni az ingatlanossal… és szívesen beszélgetnék vele, de semmi értelmét nem látom. Ha megkérhetem hívjon fel 7főn este. Ha úgy gondolja, hogy nem, akkor sajnos bebuktam az üzletet, de most per pillanat azon a ponton vagyok, hogy az sem érdekel…. Ezekután megnéztem a vizilabda dötőt, ami szintén nem volt éppen idegnyugtató… sőőt….
Döntő után felhívtam a telekvevőmet, akivel a héten mentünk volna szerződést kötni, hogy tegyük át az egész ügyvédhözmenős procedúrát a következő hétre mert akkora a kavarc ház ügyben, hogy ez elég lesz most ….. (1ébként otthoni szomszéd, gyerekkorunkban együtt homokoztunk… J ) Aztán lazításképpen telefonáltam a szántós embernek, hogy szántson és tárcsázzon mielőtt a kertbe arborétumi túrákat szervez valamelyik utazási iroda….
Visszahívott a telekvevő, hogy ha valamelyik vevőmnek nem kell a ház, akkor ajánljam az övét, mert az is eladó! (Marhajó! Van két házvevőm, erre eladom a szomszéd házát…. 🙂 )
Ezután telefonált vevő2, hogy ugrott az üzlet. Nem tud hirtelenjében ennyi pénzt összeszedni.
Nnnna! Ahhoz képest, hogy tegnap még azt mondta, hogy akár ma kp kifizeti az egészet, ma már lefoglalni sem tudja….. Ennyit a messziről jött emberről….
Telefon vevő1-nek. Akkorát sikított, mintha azt közöltem volna vele, hogy megnyerte a főnyereményt….. Jajjjjjjjde nagggyyyon bódog vót!!! Megbeszéltük, hogy holnap felhívja az ügyvédjét és kér egy időpontot.
Na itt járunk…. És ez annyi energiámba került, hogy azt leírni nem lehet…. És ahelyett, hogy valami épkézláb dolgot csináltam volna (pld. takarítás) aludtam egy órát. Most pedig (este 8) be kellett vennem egy fél frontint… merhogy megint baromi feszült voltam és kezdett fájdogálni a szívem…. (Nem mellesleg ez is kezd idegesíteni)
Most pedig fel kell hívnom a Zolit, mivelhogy már csütörtökön megígértem neki, hogy egyik este felhívom a héten…. Éééésssss ahogy ezt leírtam…. csörög a telefonom…. Deeee ez most nem vevő123…. Neeem… Zoli! Meg a telepátia. Kértem tőle 10 percet. Szóval mingyá visszahívom. Ésss baromi fáradt vagyok….
—————
Ööööö…… 2 óra 25 perc ! Depi….depi….depi…. ! Ó Istenem! Hát vannak életek…. És a legtöbb embernek a magáé a legsz*abb.