Kefefa… (rossz az aki rosszra gondol )

Tegnap virágkiállítás és vásár volt a budai arborétumban és ott töltöttük Annával szinte az egész napot. Gyönyörű orchideákat láttunk, meg bonsaiokat… de a pálmát nálam a kefevirág vitte. Oltári jópofa dézsás növény. Kis fa és a virága olyan mint egy piros üvegmosó kefe J
Ja! És volt fellógatható cserépbe ültetett eper, tele érett piros eprekkel….
Igazából ide kocsival kéne menni és nem mellékesen elég sok pénzzel… Az egyik ékszeres sátorban vettem egy tiffany üveg medálos szalagot… izé… nyakláncot… ami nem lánc, hanem szalag… Mert megérdemlem! Ezt is!!
A naptól persze totál piros lett a képem. Remélem holnapra legalább bebarnul…
Anna borzasztóan meg van fázva. Mondtam neki szombaton este, hogy ha gondolja akkor ne menjünk, hanem feküdje ki a nátháját…. de szerinte a nap jót tesz neki…
Úgy beszéltük meg, hogy 10re kijön elém a Népligetbe. Beértem, Anna sehol… Felhívom…. Még otthon van… éppen indul… Találkozzunk a Ferenc körúton…. Szóval ettől eléggé rossz kedvem lett, amire az, hogy kb. negyed óráig álltam a villamosmegállóban és bámultam a Corvin mozi bejáratát csak rátett 1-2 lapáttal… Egyébként nemigen beszélgettünk egész nap. Totálisan más ritmusban létezünk… Néha úgy érzem mintha egy teljesen más dimenzióban élnénk…. Asszem kéne már nekünk1-2 nap együtt, hogy összecsiszolódjunk…… Délután, mielőtt eljöttünk, lerogytunk egy padra ahova odasütött a nap. Két nagy hallgatás közben, mondtam neki, hogy jön hozzám a Zoli valamelyik hétvégén.
Reakciók: “Mióta tudod? Mikor beszéltétek meg? Jó hogy megtudom!!”
Nnna…. A kineziológust már meg se említettem ezekután… Nem először járok úgy, hogy mikor elmondanék valamit már inkább nem teszem….. Ismerhetne annyira és már mondtam is, hogy előbb-utóbb úgyis elmondok neki mindent, de én nem vagyok olyan pitty-putty kidumálós fajta. És ha így reagál, azzal csak azt éri el, hogy begurulok és már abszolút nem akarok mondani semmit…. Ezen meg persze ő rág be….. Elvagyunk.
*
Szombaton este nem hagyott békén a dolog… Állandóan M. járt az eszemben…. hogy biztosan nagyon maga alatt van….. Végülis 9re megerőszakoltam magam és küldtem neki egy smst (asszem ez –1 tégla, bár lassan M.nek küldött smseim nem számítanak mínusz tégláknak). Azt írta, hogy “Megyünk tovább” .
Hát igen. Ebből áll az élet. Pofára esünk, feltápászkodunk oszt go …..