az ember folyon tanul…

Hát nincs az a sz*r amire ne lehetne rátenni még1 lapáttal…..
Az én drága reiki “mesterem” jól elkerített. Kaptam tőle egy olyan emilt…. De hát én vagyok a hülye. Akár éjfélkor is de el kellett volna már vinni neki a tartozásomat. A változatosság kedvéért tegnap a könyvét felejtettem bent a cégnél… (Ez is megérne egy misét…. Soha nem szoktam elfeljteni dolgokat. Kb. egy fél éve viszont csak azt nem hagyom itt-ott, ami rám van ragasztva… ) Szóval mára terveztem, hogy megyek hozzá. Erre kaptam egy emilt tőle délelőtt amiben kb. az volt, hogy biztosan nem is akarok fizetni, csak gyáva vagyok megmondani és az ő benyomása az, hogy teljesen megbízhatatlan és pontatlan vagyok. A tanfolyamról is elkéstem. És az az én nagy bajom, hogy a körülöttem élők nem merik nekem megmondani, hogy milyen vagyok nehogy megbántsanak. De ő igenis megmondja, mert őt nem kell, hogy szeressék. A fogorvost sem szereti senki, mégis gyógyít és amilyen hülye, ő csak segíteni akart nekem de az lesz a legjobb ha xanaxot szedek és ne is egyet vegyek be, hanem egy egész üveggel, mert akkor tuti, hogy megszünnek a problémáim…..
Na! Hát asszem erre mondják, hogy “megáll az eszem”…. Csak ültem ott mint akit leöntöttek egy vödör hidegvízzel…. (Így is lehet locsolni. J )
Aztán mikor magamhoz tértem, nagyon furcsán éreztem magam. Abszolút nem voltam dühös. Valami mérhetetlen nyugalom szállt meg és a felismerés, hogy “Úristen, ennek az embernek betegebb a lelke mint nekem. Sőt! Én normális vagyok! Jajjdejó, normális vagyok!”

Aztán válaszoltam neki, hogy sajnos nem tudom bebizonyítani, de meg sem fordult a fejemben, hogy nem fizetek neki. A tanfolyamról nem késtem. Ha vissza bír emlékezni, akkor rájöhet, hogy ő késett és én vártam rá a házuk előtt, mert elment a barátnője elé és nem volt még otthon mikor odaértem. Úgy ítélkezik, hogy nem ismeri a körülményeimet. Xanaxot soha életemben nem szedtem és szándékomban sem áll. Vele ellentétben én nem írom le a benyomásaimat róla, de az biztos, hogy szerintem sokkal inkább tanulnia kéne mint tanítani.

Aztán 6kor elmentem hozzá, mosolyogva odaadtam neki a könyvet meg a pénzt és kivittem a vasútra a barátnője elé. Közben elbeszélgettünk és amikor odaértünk azt mondta, hogy milyen aranyos vagyok. Mondtam neki, hogy örülök, hogy ilyen benyomása is van.

Most viszont itt vagyok meglőve. Merthogy nem voltam se királylány se skorpió…. Dehogy ez milyen állapotom lehet?
Azért van tanulsága az esetnek. És azt hiszem közvéleménykutatásba kezdek az ismerőseim körében. Meg fogom kérni őket, hogy írják le néhány sorban, hogy milyennek látnak. Azért írják, mert írásban az emberek sokkal bátrabbak. Szemtől-szemben tényleg nem mondanak el kényelmetlen dolgokat. És persze csak akkor csinálják, ha szívesen teszik és nem kényszerből, ha viszont írnak, akkor kötelező rosszat is írni….
Igen. Ehhez még egy kicsit fel kell vérteznem magam J de asszem ez is egypár téglája lesz a falbontásomnak….. És annak sem lesz könnyű, aki írja. Ha belegondolok, van olyan ember aki ha ezt kérné, azt mondanám, hogy bocsi, de MOST nem teszem meg….