Veronika sem….és én sem….

 Hát ez a hosszú 7vége is eltelt…. Szombaton takarítgattam, délután hazamentem kocsit mosni… szegényt már lassan csak a por tartotta össze…. Vasárnap elmentünk Anikóékkal Csókakőre és sétáltunk egy jót… Mikor éppen a tüdőkiköpés állapotába kerültem visszafordultunk és kitaláltuk, hogy felmegyünk azon az ezer lépcsőn ami a hegyen visz föl a várhoz… éééss k*va meredek… Rögtön a tövénél el is bizonytalanodtam, hogy biztosan fel akarok-e én oda mászni…. Ésss hogy mi lesz ha a keservesen összeterelt tüdőm helyett a szívem ugrik ki odafönt…. Aztán ahogy fölnéztünk olyat láttunk amitől elállt szemünk szánk… Egy néni (később kiderült, hogy bácsi J ) két mankóval ment fölfelé és valószínüleg az egyik lába műláb volt… Éss fölment!!! Nem indultunk el míg mászott, hogy ne idegesítsük azzal, hogy ott tipródunk mögötte…. Eszem megáll! Fölment! Garantálom az emberek 98%-a az ő állapotában nem hogy hegyet mászni, hanem még kirándulni se indul el…. Ezekután tök gáz lett volna ott pampogni néminemü kis levegőhiány miatt…
Hétfőn majdnem elmondhattam, hogy jó napom volt. Elég későn keltem és olvastam szinte egész nap. Gábor a héten nem hagyott békén, hogy rendeljünk könyvet, merhogy leárazás van az Alexandránál… Ennek köszönhetően kezembe került Müller Péter: Titkok könyve és Paulo Coelhotól a Veronika meg akar halni. Az előbbit már régóta szerettem volna , Coelhot meg találomra választottam, mondhatni véletlenül. De mint tudjuk, véletlenek nincsenek. Ez a könyv legalábbis biztosan nem véletlenül került most a kezembe. Azt kéne mondanom, hogy mindenki olvassa el, de kell hozzá egyfajta lelkiállapot, csend, nyugalom. Inkább azt mondom, hogy mindenki próbálja meg elolvasni. Ha nem megy, akkor tegye félre, de ne mondjon le róla, mert nagyon-nagyon elgondolkoztató. Nem bírtam letenni és szinte minden oldalán volt valami amitől gondolatok és érzések özöne árasztott el. Meg sem kísérelem ezeket leírni csak 1-2 szösszenetet mázolok ide belőlük….
*

A könyv elején Veronika, ahogy visszagondol eddigi eltelt életére arra a megállapításra jut, hogy “Őrültebbnek kellett volna lennem”
Ezt én is elmondhatom magamról és velem együtt, szerintem ezzel még nagyon sokan így vannak….
Gátat vetünk önmagunknak, érzéseinknek, vágyainknak még akkor is ha azok nem feltétlenül extrém dolgok…. Mert mást várnak el tőlünk, mást várunk el mi magunktól… gyermek korunk óta sulykolják belénk a szabályokat… soxor teljesen értelmetleneket…. Kezdve attól, hogy nem akkor eszünk amikor éhesek vagyunk hanem amikor reggeli vagy ebéd idő van….. túl azon, hogy nem teszünk meg dolgokat mert félünk attól, hogy miként ítél meg bennünket a külvilág….. vagy önmagunkat próbáljuk az általunk kijelölt úton tartani, mert félünk az ismeretlentől….. félünk attól, hogy megsérülünk, fizikailag, lelkileg…
Az eredmény a boldogtalanság, fusztráltság……. Ami persze lehet, hogy akkor is bekövetkezne, ha túllépnénk mindenen…. De a végén legalább elmondhatnánk, hogy “Megpróbáltam, Istenem, legalább megpróbáltam!”

Öngyilkosság. Van az öngyilkosságnak egy a társadalom számára teljesen elfogadott fajtája…. Aki leéli az egész életét a szokások, konvenciók, az egyenesre húzott vonalak mentén, feladja a vágyait az álmait, közönyössé válik…. minden napja egyformán telik, soha semmit nem csinál önmaga örömére….. És amikor meghal nem azt mondják rá, hogy öngyilkos lett….. pedig ez történt…. Nem abban a pillanatban, mikor a lélek elhagyta a testet….. sokkal, sokkal előbb.
Nézzünk magunkba. Lehet, hogy már nem is élünk? Vagy még pislákol bennünk az ÉLET szikrája? Megmenthető?
Azt hiszem minden nap csinálni kéne valamit saját lelki boldogságunk érdekében, valamit aminek örülünk, hacsak percekre is.… És ha ez már sikerül akkor hozzá lehetne segíteni ehhez a körülöttünk élőket is…. Azt hiszem piszok nehéz, de remélhetőleg megéri. Hogy a végén az utolsó percekben ne az jusson eszünkbe, hogy “Őrültebbnek kellett volna lennem”.
*
És végül egy idézet a könyvből:

“ Ha élsz, isten is veled él. Ha viszont nem mersz kockáztatni, ő is visszavonul a távoli mennyekbe és csupán filozófiai elmélkedés tárgya lesz.”