Tegnap délután felhívott az éppen aktuális házvevő, hogy bocs, meg elnézést, hogy húsvét hétfőn….. de csak ma 6kor ér rá az építész ismerősük, hogy megnézze a házat…. Na, mondom… halleluja… Mind1 nekem, mint a szélső háznak… menjünk… Mikor megérkeztek kiderült, hogy az építész nekem is ismerősöm. Jót vigyorogtunk… megnézte, körbeszaladgálta, padlásra mászott, falat kopogtatott… Mi meg mentünk utána mint a nagyvizit…. Ahogy kopogtatta a falat, az egyik ponton kongott egy kicsit. Rámnéz:
– Itt mi van?
– A családi trezor. -mondom
Nééééz….
– Öööö… vicceltem. J
Hát azért van néhány ember aki nem igazán vevő a humoromra. De hát mi az ég konghatna egy falban…. Maxmum king…. (Áááááá ezderossssz…)
Elmentek és már készültem vissza mikor beállítottak Anikóék. Éppen az anyukájáéktól igyekeztek hazafelé és látták, hogy Ödike kint áll a ház előtt.
Anikó első kérdése ahogy rámnézett: -Mi van? Rossz kedved van?
Pedig nem volt rossz kedvem. Igaz, olyan nagyon jó se…. Kb. úgy nullán voltam…. Szóval mi van, ha már észre sem veszem és úgymaradok..? Ma is valami egészen nyamvadtul vagyok. És igazából nem tudom miért. Asszem ez a fájó boldogtalanság állapota. És nem kéne hogy legyen… de van…
Kémia ez, tuti, hogy kémia….. Meg egy kicsit én is kavarom magamnak L
Egy kicsit nagyon……
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: