jajjistenem….

Reggel bejött Miki (szabadságon van, de berángatták) és kaptam tőle egy fészekalja csibét, meg egy kindertojást … (az igazsághoz tartozik, hogy a titkárnőnk és a főnökasszony is kapott J ) dee olyan jól esett…. Tök lelkiismeret furdalásom volt ma. Nem voltam tegnap valami szórakoztató… pedig olyan aranyos volt melegítőben, meg tök jó illata volt és valami nagyon jó zene is szólt nála és rém büszke volt a csodás rendre J . Émmeg odamentem hótt idegesen, leizzadva az egész napi melegtől meg stressztől, egy bánatos ződbékával……
Ó istenem! Minden vótam, csak tündérkirálylány nem!
Persze erről szólnak a barátságok!!! Hogy akár így is odamehetek….
Nem? De!
Nem is tudtunk ma beszélni, mert elrohant a dolgára és amikor visszajött akkor meg én nem voltam ott, amikor visszamentem akkor meg már ő jött el…
Az nem igaz mit össze futkostam ma…
A dolog ott kezdődik, hogy a múltkor mikor reikizni voltam és a végén Tóni közölte, hogy mennyivel tartozom, tök ledöbbentem, ugyanis nem volt nálam annyi pénz. Szóval adós maradtam. Nagyon kellemetlenül éreztem magam de mondtam, hogy egyik délután majd felugrom hozzájuk vele. Aztán Tóni délutános volt, úgyhogy nem mentem, a következő hetét meg elcserélte, úgyhogy megint délutános volt, tehát megint nem mentem. A mostani hetem minden délutánját a ház ügyeivel töltöttem, hol otthon, hol a vevőnél voltam… Közben persze mindig írtam Tóninak, hogy nyugi, nem felejtettem el… Jövök, csak kések. Kb. úgy szerda magasságában kaptam egy emilt tőle. Kérdezte, hogy mikor megyek és viszem-e a pénzt mert a múlt havi közös költséggel is lógnak….
Néztem mint Rozi a moziban… Hol érdekel engem ennek a fickónak az anyagi helyzete? Írtam neki, hogy viszem csütörtökön. Asztán csütörtökre közbejött megint ez a hülye házmizéria és a M.-hez menet, hogy őszinte legyek eszem ágában sem volt a Tóni… Újabb emil neki, pénteken tuti, hogy megyek…. Erre azt írta, hogy szeretettel várnak de ha nem mennék akkor a számlaszáma: 11111111-111111 (megadta a számlaszámát)
Hát egyrészt roppant kellemetlenül éreztem magam, másrészt meg k*ra bepöccentem….Mi van? Rám alapozta a költségvetését? Vagy mia bánat?!?
MA roppantmód koncentráltam reggel mikor mentem dolgozni, hogy vigyem a könyvét amit kölcsönadott… Természetesen itthon felejtettem…. Jó. Ebédidőben hazaautóztam érte, erre a telefonomat felejtettem itthon…. Úgyhogy délután 3óra magasságában fölnyaláboltam a könyvet és gondoltam lesz ami lesz… megyek! Legalább negyed óráig csengettem meg ácsorogtam a kapuban. Nem voltak otthon…. És persze felhívni sem tudtam… Basszus, ilyen nincs. Most elnapoltam holnapra. De ez meg már annyira gáz. Olyan mintha nem akarnám kifizetni. Igaz, hogy soknak tartom, de hát “megdolgozott érte”. Meghát én voltam a hülye. Miért nem kérdeztem meg előtte, hogy mennyi az annyi…. Elmeséltem M.-nek is az egész reikis “kálváriámat” macskástul, mindenestül még a múltkor. Szerinte igazából ezért nem is szabadna pénzt kérni. Mondtam neki, hogy ez meg azért naívság, mert manapság semmi nincs ingyen….. de azért az elég húzós, hogy megadja a számlaszámát… Szerintem. Egy biztos. Nem hiszem, hogy mégeccer nála meditálok… J Mondjuk ezek után azt sem hiszem, hogy hívna…. Pedig elterveztem, hogy azért elmondom az észrevételeimet… de asszem majd csak odaadom a könyvet meg a pénzt és jövök is el.