zabos…. :)

 A múlt 7en hosszas tipródás után vettem egy palacsintasütőt, (ami az ára után ítélve bizonyára aranyból van)… piros pöttyel a közepén meg fíle-francos bevonattal amit fémmel is lehet izgatni… Szóval tök szupi… Igaz, hogy a jelenlegi anyagi helyzetemet tekintve a palacsintasütő a 650. dolog a bevásárlási listámon…… de hát imígyen lesznek az utolsókból az elsők…. Úgyhogy mostmár semmi akadálya nem volt annak, hogy vasárnap megsüssem a nulla apdétes zabpelyhes palacsintát, aminek a receptjét ha jól emléxem valamelyik főzős blogból szereztem.
Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim a zabpelyhet illetően merhogy igencsak darabos a palacsinta eredetei építőanyaga, a liszthez képest….
Első lépés: leszedtem a pipec kartont a vadiúj palacsintasütőmről és a kukába hajítás előtt félúton megállt a kezem…. Olvassuk má’ el mitír….
“ Ne melegítse túl edényét, hogy elkerülje a keletkező füstöt. Veszélyes lehet olyan kisállatokra amelyek kifejezetten érzékeny légzőszervvel rendelkeznek, mint pld. a madarak. Javasoljuk ne tartson madarat a konyhájában.”
Ööööö….. Mivaaan??? Ezek azt feltételezik, hogy akkora füst lesz, hogy beledöglenek a madarak? Mostakkor csukjam be a tetőablakot, nehogy halomban álljon a ház előtt a döglött rigó…?
– Jé! Mi történt itt??
– Á, semmi! Csak a tetőtéri csaj palacsintát süt… !!
Vaaagy netán teflonbevonatú mérgesgázok szabadulnak fel, ami a konyhaipintyet pitty-putty kinyírja én viszont nyugodtan beszipákol6om merhogy szívós vagyok mint egy elefánt? Éss ha nekem is érzékeny a légzőszervem….???
Azért túltettem magam a dilemmán…. Annál is inkább mert nem hallottam még olyanról aki belefulladt volna a palacsintasütésbe. Megasztán, na bumm!! Legföllebb bekerülök a Fókuszba.. J
Második lépés: Alaposan turmixoljuk össze a zabpelyhet… Na, ez vót ám az igazi meglepi… Belém nyilallt, hogy a turmixgépem otthon van…. ! Sebaj, itthon viszont van botmixer!!! Ámde a konyhában nincs szabad konnektor…. Kihúzhattam volna a mikrót… de azt nagyon nehéz… eccer próbáltam… Vagy a hűtőt…. azt meg mégse kéne mer a múltkor is elfelejtettem egy jó darabig visszadugni… Na mind1…. Nem kezdek el magyarázkodni, hogy végülis miért gondoltam úgy, hogy a nappaliban a kanapén lehet a legjobban zabpelyhet botmixelni….. Hááát…. Az első meglepetés után hálát adtam a konyha szellemének, hogy mégis inkább tej nélkül kezdtem neki eme műveletnek…. J Szóval nyilvánvalóvá vált, hogy a 15 percet, ami ahhoz kell, hogy a zabpehely megszívja magát tejjel, porszívózással fogom tölteni…. De hát így jár aki a legszélesebb tálban kezd el mixelni, valami szűknyakú pixis helyett. Ennyi.
Azán már viszonylag zökkenőmentesen ment a dolog. Igaz az elsőt totál elszúrtam, szétesett, eltört…. és hülyére szórakozta magát a sütőben…. aztán egyre jobban belejöttem.
Úgyhogy örömmel közölhetem, hogy a zabpelyhes palacsinta ehető! Egye is bátran aki fogyózik, az illúzió tökéletes…. Deee…. azért böcsülettel bevallva… jobb az eredeti !!