Válasz…

Jajjj… drága pici pöttyeim… (Vik és BruniJ ) Azért az este jócskán beleadtam ám ebbe a bejegyzésbe minden elkeseredettségem és dühöm… Néha muszáj… Éss persze, hogy van azért hitem, különben nem kelnék fel reggel. Oké Vik! Megadom magam…! De eddig sem ellenkeztem… Sőt! Asszem a Jóistent is “rendeltetés szerűen használtam” J
Bruni, ez tényleg nem sok, de szerencsére nem is kevés… És komolyan mondom elég sok ember van körülöttem, sőt olyanok is vannak akik legalább olyan fontosak számomra mint a már megemlítettek csak valahogy kimaradtak a szórásból…. Ennek ellenére tényleg van csigaházam sőt egy ennél súlyosabb dolog… igen nagy és erős fal van körülöttem amit úgy 1 éve bontogatok és hidd el minden téglájával megszenvedek… Nem tudom, hogy mitől van. Neveltetés, gének, skorpióság, kudarcok…. Meg még egy csomó dolog amiről nem tudtok mert nem ismertek és egy újabb jó csomó dolog amiről még én sem tudok….
Tény és való nagyon nehezen engedem magamhoz közel az embereket így például azt sem tudnám elképzelni, hogy most veled kávézzam Bruni, hiába szeretném mondjuk az eszemmel….. Ehhez nekem még le kell bontanom legalább egy sor téglát…. Tudom, nehéz ezt olyan embereknek megmagyarázni akik közvetlenebbek, nyitottabbak mint én. Egyébként meg elkezdtem ám én bontani ezt a falat jóval anyu halála előtt…. Olyannyira sikerült, hogy buszon, zebrán vad idegen emberek kezdtek el velem beszélgetni és szinte minden nap megkaptam, hogy milyen kedves meg aranyos vagyok. Képes voltam megállni kocsival mikor láttam, hogy itt a cég előtt egy néni lekéste a városba menő buszt, tudván, hogy a következő jó fél óra múlva jön, és bevittem a városba….. Meg ilyenek. Utazgattam is, elég sokat jártam kirándulni pld….. mami halála előtt egy héttel éppen Horvátországban voltam és ha hálát lehet adni Istennek, hogy nem akkor vette el amikor nem voltam otthon, akkor én hálát adtam. Mert valószínüleg nem tudtam volna tovább élni a tudattal, hogy azért halt meg mert nem voltam itthon és nem volt aki segítsen… mentőt hívjon…. Aztán mikor anyu meghalt olyan volt mintha fejbe csaptak volna valami hatalmas kalapáccsal…. Gyorsan visszabetonoztam az addig levert téglákat vagy ha nem is mindet a háromnegyedét tuti…. Minden formájában megváltozott az életem. Két lakást tartok fent (nem jó dolgomban) ami most márciusban pld. azt jelenti, hogy majd’ 60.000 Ft-ot kell postára adnom. De ez csak egy kis része annak a sok sz*nak ami a nyakamba szakadt. És nem ez ellen vagyok…. mert biztos, hogy a nehézségek meg a próbák csak építik az embert. Csak mostmár szeretném befejezni az építkezést. Mert lehet, hogy tényleg úgy járok mint a pár bejegyzéssel lejjebb emlegetett béka, aki addig kapálózott míg szilárd lett a tej, csak aztán mikor kijött megdöglött a kimerüléstől. És ez, higgyétek el nem siránkozás. Meg kell szoknom az egyedüllétet is de közben meg félek, hogy túlságosan is megszokom. Nem is a napi egyedüllétről beszélek, mert bármikor mehetek társaságba, amikor akarok van hova menni, hanem arról, hogy tök egyedül vagyok a világban….. nem tartozom sehova és senkihez.
Vigyáznom kell, hogy ne akarjak emiatt valakit öntudatlanul is jobban magamhoz kötni, mint amennyire ő akar kötődni…. És engednem kéne, hogy ha valaki esetleg kötődni akar, akkor az megtehesse és ne kenődjön föl a falamra. Meg kell találnom az arany középutat, hogy ne várjak el emberektől olyasmit amire nem képesek.
És persze képes vagyok hálát is adni azért amim van. Tudom, hogy mennyire fontosak az életemben a barátok. Hogy Anikónak már rég kijárna egy glória és Annának is hálás vagyok, mert megvan ugyan a maga bogara de nagyon sokat segít nekem és nem csak a puszta létével. Az egy dolog, hogy mostanában akkor jelenik meg a blogomban ha begurulok rá.… azért az éremnek van egy másik oldala is szerencsére.
Z. jönne ha hívnám…. deee nemtom…..
Egyelőre várom a tavaszt…. és bízom az eljövendőben…..
Ja! És a házinyúl tegnap vadító pirosra sült a szoliban…. J J