Mostanában döntögetem a magam alatt levési csúcsomat. Viszont eléggé letisztultak a gondolataim….
Fel kell tenni két eccerű kérdést:
-Mit szeretnél csinálni?
-Mi az oka, hogy nem teszed?
Na aztán ezen az okon el lehet rágódni…. Ha rajtam múlik és nem teszek semmit akkor semmi jogom a nyivákolásra….. Ha nem rajtam múlik….. hát igen…..
Mint tudjuk “A kérő ima a lélek fecsérlése, míg a hálaadó ima valóban gyógyít!”
Így békén hagyom a jóistent, nem kunyerálok….. majd csak hálát adok a sok jóért….. Persze ha belegondolok eddig se kértem konkrétan dolgokat, csak hogy ne baszogasson és hagyja hogy úgy másszak ki legalább a gödreim feléből, hogy nem döglök bele félúton. De hát úgy látszik ez is sok.
“Jó
időbe telik, amíg egy alapvetően bizakodó természetű ember megbékül a gondolattal, hogy isten végül is nem fogja megsegíteni.”Maradnak hát a már lassan imává vagy inkább mantrává penészedő “mondókák”…. amikkel a szakértők és szakértő könyvek hatására azt próbálom magamba sujkolni, hogy nagyon jóóó, tök jóóó…. eladom, felépítem, elengedem, beengedem… halleluja……
Mindenféle hitem elhagyott….
Remélem csak kis időre.
Szia Eliana!
Van még egy fajta ima: a könyörülj rajtam Uram… Bizz benne, és add meg magad. Segít. Csak nem mindég úgy, ahogy mi képzeljük. A kérő imát sokan úgy fogják fel, mintha Isten egy automata lenne: bedobom a kérő imát és kiadja, amit akarok. Nem, Ő nem így működik. Csak akkor tud segíteni, ha engedjük. És ehhez el kell hinni, hogy jót akar és rá kell bízni magunkat. Lehet, azért nem tudsz kimászni, mert nem a megfelelő úton keresed a megoldást. Amúgy én nem hiszem, hogy attól leszünk jól, ha bebeszéljük magunknak, hogy minden oké. Az csak kábítás.
Ne add fel!
Sok erőt és légy jól!
pusz