Szöszmókjaim....

Hát nemtom, hogy a kineziológia, vagy a reiki “woodooja” működik… deee valami van….
Pld. úgy tűnik van egy komoly vevő a házra is és a telekre is… Remélhetőleg jövő héten már eljutunk a szerződéskötésig. Szinte hihetetlen….

Tóni érdeklődött, hogy’ haladok a meditálással….. Hááát …. Néhány napja abbahagytam… Minden este baromira szúrt a szívem, meg szerintem a vérnyomásom is felment, csak nem mertem megmérni, mert ilyenkor, ha magas, jól pánikba esek és ettől mégföljebb megy…. Persze nemtom, hogy a reikitől volt-e vagy egyébként is szúrt volna. Végülis szinte minden délután be kellett vennem egy fél Frontint…. Tóni szerint van egy 21 napos un. “tisztulási” folyamat amikor a betegségek pld. felerősödnek… Hát nemmondom, hogy megnyugtatott… Nem igazán hiányzik sem az infarktus sem az agyvérzés…. Viccnek is rossz…. Néha azt gondolom, hogy nem biztos, hogy ezt a reikit nekem macerálnom kéne…. Végülis a kineziológus is inkább lebeszélt róla. Illetve ez így nem teljesen igaz. Inkább úgy mondom, hogy neki negatív tapasztalatai voltak. (De ezt is csak a kifejezett kérésemre mondta el)
Most tipródok itten magamban. A kineziológiának mindenképpen van haszna. Túl az egy éve húzódó sikertelen eladási kisérleten és a “rózsaszín woodoon”…. J érezhetően segített ugymond elengedni a múltat. Teljesen máshogy gondolok vissza dolgokra, nem ugyrik össze a gyomrom, facsarodik ki a lelkem, ha anyám vagy apám eszembe jut…. A gondolataim letisztultak. Nem problémázok és agyalok annyit. Sokkal világosabban, egyszerűbben látok dolgokat. És ez biztos, hogy ennek köszönhető. Miután voltam kezelésen, pár napig totál ki voltam fordulva magamból…. Állandóan, a nap minden percében rágódtam valamin, mindig elemeztem, hol magamat, hol helyzeteket, embereket, a múltamat, dolgok hatásait az életemre… Mígnem mikor 3-4 nap múlva egyik reggel felkeltem és újra jöttek az agyalni valók azt mondtam, hogy “ Na akkor ha nem akarsz megzajdulni, ezt be kell fejezni…!” És ahogy ezt elgondoltam, mintha elvágták volna az egészet. Még az olló hangját is hallottam. J
És ez jó. Asszem.
*
Z.-tól kaptam egy emilt…. Húúúúde világfájdalma van. Nem akarom az egészet idemásolni… merhogy milyen az má’…. De teljesen maga alatt van.
“……………. “Ha egy pici időm van és gondolkozok, mindig az a vége: legszívesebben abbahagynám ezt a földi “paradicsomot”. Nincs egy szikra jövőképem, nem nagyon látok megoldást a gondjaimra és úgy egyáltalán utálom az embereket+mindent. Van egy szűk kis mag akik ez alól kivételek: pl. te! A hétvégén is fel akartalak hívni, hogy végre dumcsizhassak picit egy normális-értelmes emberrel, de szerinted volt rá időm?……………….
……………Még egyszer bocsánat mindenért ,nem rád haragszok(épp ellenkezőleg),hanem az egész világra! “
Hááát igyexem összeszedni magam és majd a7végén felhívom.
De hát valami észveszejtő, hogy mennyi rosszkedvű, életunt ember van manapság. És nem hiszem, hogy én fogtam így ki… mintha ez valami népbetegség lenne újabban…..
Mostanában M-nek is egy csomó baja van, Anna is szinte mindig rosszkedvű….
Z.-t lásd fent… a Judit a múltkor akasztott úgy ki, hogy azóta sem tértem igazán magamhoz…. ( 15 éve vannak úgymond “válófélben” a félalkoholista mindennap cirkuszolós férjétől, plussz munkahelyi problémák,) Megkérdeztem tőle, hogy lát-e valami kiutat ebből és azt mondta, hogy talán ha lenne valami komoly betegsége, megoldódnának a problémái…..
Úgy elképedtem, hogy hirtelen csak azt tudtam mondani, hogy szerintem ő az egyetlen ember a világon aki a sz*ból úgy akar kijönni, hogy kér még egy nagy adagot belőle a fejére….. Valahogy segítenem kéne neki, csak az a baj, hogy neki is akarni kéne…. Mert egyébként nem fog menni. És ha ilyen gondolatai vannak az azért gáz mert az ember képes bevonzani a bajt…. Sőt, lehet, hogy neki inkább szakember kéne. De én is csak tologatom, hogy beszéljek vele…. Szóval ahogy így körülnézek….. Vámos Miklós: Anya csak egy van című regényéből jutott eszembe a következő: (Nem tudom már pontosan idézni, kölcsönkaptam) Kb. az volt, hogy az édesanyja mániás depresszióban szenvedett…. Egyszer kimentek a temetőbe és ahogy ott sétáltak az anyja körülnézett és azt mondta: – Hát, ezekhez képest én jól vagyok…
Szóval ahogy most körülnézek…. Lehet, hogy én jól vagyok… MINDEN RELATÍV!

Kialudt a zágyacskámbaaaann….???
Na ez így eléggé hatásvadász…J dehááát….
Szóval mínusz jópár tégla a falamból….. Ajvé…. !!! Vagymi…..
Érdekes 7főm volt…
Skorpiókirály délelőtt elment Pestre…. 11 körül írt egy sms-t, hogy az M0-on ül a dugóban és ott fog lebomlani… Megírtam neki, hogy ne bomoljon… kitartás…!!!
Délután felhívott, hogy ott áll egy mellékutcában… elfolyt a hűtővize a kocsi tele szgéppel … és nem meri otthagyni úgyhogy várja a másik kocsit aki elhozza a cuccot…. Háááát, hogy nem volt nyugodt, az a legenyhébb kifejezés…. Nem is nagyon tudtam neki mit mondani… csak, hogy nyugi… és hogy majd beszélünk, ha visszaért…
Aztán 4 óra fele újabb sms… “Ráérsz valamikor ma?”
Öööö… abban maradtunk, hogy feljön…. Úgyhogy ½ 5 –re hazaértem és sütöttem husit meg csináltam rizibizit, mondván reggel óta nem evett szegény ésss még ráadásul zabos is…(zabos palacsinta kilőve) … jézus mi lesz ebből….. Naggyon ügyi voltam, úgyhogy majdnem kész is lettem mire ideért. Katasztrofálisan nézett ki… aszittem mindjárt összeesik… Hótt fehér volt, baromi fáradt és ideges… tréler hozta le a kocsit.
Kaja közben majdnem elaludt…. Igazából nem is nagyon tudtam neki mit mondani… Tapasztalatom szerint az ideges embert az a szó, hogy “nyugi” csak felbőszíti…..
Szóval úgy láttam, hogy mese nincs, ha nem fektetem le J akkor az asztalnál fog elaludni… asztmegazért mégse…
Tratratrataamm… dobpergés…
-Haaa gondolod, ittaludhatsz….
(szinte hallottam a téglaomlást, deee a hangsúlyom vetekedett egy “-Kérsz vizet?” mondat hansúlyával.)
5 perc alatt átrendeztem az ágyamat, kapott plédet, párnát… főztem neki egy teát és kapott egy aszpyrint is merthogy a feje is fájt….
Lefeküdt…..
Betakartam…….
Mikor behajtottam a hálószoba ajtaját hirtelen egy fémes csattanást hallottam….
háááát ….a glóriám leverte a fejemről a koronámat…. Úgyhogy míg aludt, azt fényezgettem nagy átéléssel a nappaliban…
Kialudta magát. Beszélgettünk még egy órácskát oszt hazavittem, merhogy gyalog zarándokolt el hozzám. A glóriát egy laza mozdulattal visszaküldtem Teréz anyának és most itt vacakolok vigyorogva a koronámmal miközben a “rózsaszín woodoora” gondolok…. Mégiscsak van ebben valami… 

– Neve?
– Eliana.
– Kora?
– Korom?! Hol??

 A múlt 7en hosszas tipródás után vettem egy palacsintasütőt, (ami az ára után ítélve bizonyára aranyból van)… piros pöttyel a közepén meg fíle-francos bevonattal amit fémmel is lehet izgatni… Szóval tök szupi… Igaz, hogy a jelenlegi anyagi helyzetemet tekintve a palacsintasütő a 650. dolog a bevásárlási listámon…… de hát imígyen lesznek az utolsókból az elsők…. Úgyhogy mostmár semmi akadálya nem volt annak, hogy vasárnap megsüssem a nulla apdétes zabpelyhes palacsintát, aminek a receptjét ha jól emléxem valamelyik főzős blogból szereztem.
Nem mondom, hogy nem voltak kétségeim a zabpelyhet illetően merhogy igencsak darabos a palacsinta eredetei építőanyaga, a liszthez képest….
Első lépés: leszedtem a pipec kartont a vadiúj palacsintasütőmről és a kukába hajítás előtt félúton megállt a kezem…. Olvassuk má’ el mitír….
“ Ne melegítse túl edényét, hogy elkerülje a keletkező füstöt. Veszélyes lehet olyan kisállatokra amelyek kifejezetten érzékeny légzőszervvel rendelkeznek, mint pld. a madarak. Javasoljuk ne tartson madarat a konyhájában.”
Ööööö….. Mivaaan??? Ezek azt feltételezik, hogy akkora füst lesz, hogy beledöglenek a madarak? Mostakkor csukjam be a tetőablakot, nehogy halomban álljon a ház előtt a döglött rigó…?
– Jé! Mi történt itt??
– Á, semmi! Csak a tetőtéri csaj palacsintát süt… !!
Vaaagy netán teflonbevonatú mérgesgázok szabadulnak fel, ami a konyhaipintyet pitty-putty kinyírja én viszont nyugodtan beszipákol6om merhogy szívós vagyok mint egy elefánt? Éss ha nekem is érzékeny a légzőszervem….???
Azért túltettem magam a dilemmán…. Annál is inkább mert nem hallottam még olyanról aki belefulladt volna a palacsintasütésbe. Megasztán, na bumm!! Legföllebb bekerülök a Fókuszba.. J
Második lépés: Alaposan turmixoljuk össze a zabpelyhet… Na, ez vót ám az igazi meglepi… Belém nyilallt, hogy a turmixgépem otthon van…. ! Sebaj, itthon viszont van botmixer!!! Ámde a konyhában nincs szabad konnektor…. Kihúzhattam volna a mikrót… de azt nagyon nehéz… eccer próbáltam… Vagy a hűtőt…. azt meg mégse kéne mer a múltkor is elfelejtettem egy jó darabig visszadugni… Na mind1…. Nem kezdek el magyarázkodni, hogy végülis miért gondoltam úgy, hogy a nappaliban a kanapén lehet a legjobban zabpelyhet botmixelni….. Hááát…. Az első meglepetés után hálát adtam a konyha szellemének, hogy mégis inkább tej nélkül kezdtem neki eme műveletnek…. J Szóval nyilvánvalóvá vált, hogy a 15 percet, ami ahhoz kell, hogy a zabpehely megszívja magát tejjel, porszívózással fogom tölteni…. De hát így jár aki a legszélesebb tálban kezd el mixelni, valami szűknyakú pixis helyett. Ennyi.
Azán már viszonylag zökkenőmentesen ment a dolog. Igaz az elsőt totál elszúrtam, szétesett, eltört…. és hülyére szórakozta magát a sütőben…. aztán egyre jobban belejöttem.
Úgyhogy örömmel közölhetem, hogy a zabpelyhes palacsinta ehető! Egye is bátran aki fogyózik, az illúzió tökéletes…. Deee…. azért böcsülettel bevallva… jobb az eredeti !!

 Mijével tud akarni az ember az agyán kívül….?? (Jó a férfiaknál ez nem kérdés.J ) A hormonjaival? A nagylábaujjakörmével? (Hogy ezt hol kéne elválasztani?)  Vagy mivel? Úgy értem, mi van ha az embernek az agya szilárdan és eltökélten, minden apró pici megingás nélkül tudja valamiről, hogy nem, neeemm, NEM….. akkor mi az a bánatos porcika ami mégis ellentmond…. Romlásba és búbánatba taszít…. Mi a francért készíti ki az ember saját magát az esze ellenére? Két énünk van? (Jah… az a skizofrénia…) És kell lenni még efelett is valaminek ami eldönti, hogy az eszünkre hallgassunk vagy erre az izére….
Persze, ha folyton az eszünkre hallgatnánk mindenki tök hideg-rideg lenne….Ámdeviszont megszünnének a bonyodalmak…. Deee ez a kettősség vagy többesség az élet sava-borsa…. asszem… Ergo, aki mindig az eszére hallgat az nem él?? Szóval ez egy szükséges rossz? Vagymi. Hú de zagyva…. De most ezen elmélkedtem itten…..
A megoldás: inkább azon kéne elmélkedni, hogy mit bánok meg jobban a későbbiekben….
De ezt meg ki tudja előre ?….
(Mindenkitől bocs, aki ezt véletlenül elolvassa … J )

 Reggel elég korán beértem,nem volt még itt senki. Rögtön utánam jött M és éppen az asztalomnál ülve szürcsöltem a reggeli teámat a napsütésben, mikor a következő mondatokat kiabálva jött át a harmadik irodából…..
– Hol vagy Szöszmösz…? Csillagvirág…. Cicabogár….. Tündérvirág…. !!!
Megmég vót valami de nem emléxem…. mert azzal voltam elfoglalva, hogy a teakorty a számban lefelé induljon…:)
Mondtam neki, hogy ezért már érdemes volt ma fölkelnem…. és hogy tegyen el belőle holnapra is…. 🙂
Aztán hülyére röhögtük itt magunkat….. ésss most szépen nekiállunk dógozni.

Jajjj… drága pici pöttyeim… (Vik és BruniJ ) Azért az este jócskán beleadtam ám ebbe a bejegyzésbe minden elkeseredettségem és dühöm… Néha muszáj… Éss persze, hogy van azért hitem, különben nem kelnék fel reggel. Oké Vik! Megadom magam…! De eddig sem ellenkeztem… Sőt! Asszem a Jóistent is “rendeltetés szerűen használtam” J
Bruni, ez tényleg nem sok, de szerencsére nem is kevés… És komolyan mondom elég sok ember van körülöttem, sőt olyanok is vannak akik legalább olyan fontosak számomra mint a már megemlítettek csak valahogy kimaradtak a szórásból…. Ennek ellenére tényleg van csigaházam sőt egy ennél súlyosabb dolog… igen nagy és erős fal van körülöttem amit úgy 1 éve bontogatok és hidd el minden téglájával megszenvedek… Nem tudom, hogy mitől van. Neveltetés, gének, skorpióság, kudarcok…. Meg még egy csomó dolog amiről nem tudtok mert nem ismertek és egy újabb jó csomó dolog amiről még én sem tudok….
Tény és való nagyon nehezen engedem magamhoz közel az embereket így például azt sem tudnám elképzelni, hogy most veled kávézzam Bruni, hiába szeretném mondjuk az eszemmel….. Ehhez nekem még le kell bontanom legalább egy sor téglát…. Tudom, nehéz ezt olyan embereknek megmagyarázni akik közvetlenebbek, nyitottabbak mint én. Egyébként meg elkezdtem ám én bontani ezt a falat jóval anyu halála előtt…. Olyannyira sikerült, hogy buszon, zebrán vad idegen emberek kezdtek el velem beszélgetni és szinte minden nap megkaptam, hogy milyen kedves meg aranyos vagyok. Képes voltam megállni kocsival mikor láttam, hogy itt a cég előtt egy néni lekéste a városba menő buszt, tudván, hogy a következő jó fél óra múlva jön, és bevittem a városba….. Meg ilyenek. Utazgattam is, elég sokat jártam kirándulni pld….. mami halála előtt egy héttel éppen Horvátországban voltam és ha hálát lehet adni Istennek, hogy nem akkor vette el amikor nem voltam otthon, akkor én hálát adtam. Mert valószínüleg nem tudtam volna tovább élni a tudattal, hogy azért halt meg mert nem voltam itthon és nem volt aki segítsen… mentőt hívjon…. Aztán mikor anyu meghalt olyan volt mintha fejbe csaptak volna valami hatalmas kalapáccsal…. Gyorsan visszabetonoztam az addig levert téglákat vagy ha nem is mindet a háromnegyedét tuti…. Minden formájában megváltozott az életem. Két lakást tartok fent (nem jó dolgomban) ami most márciusban pld. azt jelenti, hogy majd’ 60.000 Ft-ot kell postára adnom. De ez csak egy kis része annak a sok sz*nak ami a nyakamba szakadt. És nem ez ellen vagyok…. mert biztos, hogy a nehézségek meg a próbák csak építik az embert. Csak mostmár szeretném befejezni az építkezést. Mert lehet, hogy tényleg úgy járok mint a pár bejegyzéssel lejjebb emlegetett béka, aki addig kapálózott míg szilárd lett a tej, csak aztán mikor kijött megdöglött a kimerüléstől. És ez, higgyétek el nem siránkozás. Meg kell szoknom az egyedüllétet is de közben meg félek, hogy túlságosan is megszokom. Nem is a napi egyedüllétről beszélek, mert bármikor mehetek társaságba, amikor akarok van hova menni, hanem arról, hogy tök egyedül vagyok a világban….. nem tartozom sehova és senkihez.
Vigyáznom kell, hogy ne akarjak emiatt valakit öntudatlanul is jobban magamhoz kötni, mint amennyire ő akar kötődni…. És engednem kéne, hogy ha valaki esetleg kötődni akar, akkor az megtehesse és ne kenődjön föl a falamra. Meg kell találnom az arany középutat, hogy ne várjak el emberektől olyasmit amire nem képesek.
És persze képes vagyok hálát is adni azért amim van. Tudom, hogy mennyire fontosak az életemben a barátok. Hogy Anikónak már rég kijárna egy glória és Annának is hálás vagyok, mert megvan ugyan a maga bogara de nagyon sokat segít nekem és nem csak a puszta létével. Az egy dolog, hogy mostanában akkor jelenik meg a blogomban ha begurulok rá.… azért az éremnek van egy másik oldala is szerencsére.
Z. jönne ha hívnám…. deee nemtom…..
Egyelőre várom a tavaszt…. és bízom az eljövendőben…..
Ja! És a házinyúl tegnap vadító pirosra sült a szoliban…. J J

 Mostanában döntögetem a magam alatt levési csúcsomat. Viszont eléggé letisztultak a gondolataim….
Fel kell tenni két eccerű kérdést:
-Mit szeretnél csinálni?
-Mi az oka, hogy nem teszed?
Na aztán ezen az okon el lehet rágódni…. Ha rajtam múlik és nem teszek semmit akkor semmi jogom a nyivákolásra….. Ha nem rajtam múlik….. hát igen…..
Mint tudjuk “A kérő ima a lélek fecsérlése, míg a hálaadó ima valóban gyógyít!” 
Így békén hagyom a jóistent, nem kunyerálok….. majd csak hálát adok a sok jóért….. Persze ha belegondolok eddig se kértem konkrétan dolgokat, csak hogy ne baszogasson és hagyja hogy úgy másszak ki legalább a gödreim feléből, hogy nem döglök bele félúton. De hát úgy látszik ez is sok.

“Jó időbe telik, amíg egy alapvetően bizakodó természetű ember megbékül a gondolattal, hogy isten végül is nem fogja megsegíteni.”

Maradnak hát a már lassan imává vagy inkább mantrává penészedő “mondókák”…. amikkel a szakértők és szakértő könyvek hatására azt próbálom magamba sujkolni, hogy nagyon jóóó, tök jóóó…. eladom, felépítem, elengedem, beengedem… halleluja……
Mindenféle hitem elhagyott….
Remélem csak kis időre.

 Az jutott eszembe (többek között) a március 15-i ünnepségeket elnézve, hogy elszalasztottuk a remek alkalmat mert megtalálhattuk volna a helyet ahol Petőfit eltemették….
Az ünnep “magasztossága és méltósága” miatt valószínüleg forgott szegény a sírjában, így csak el kellett volna menni arrafelé, amerre kb sejtjük, hogy lennie kell és ahol enyhe földmozgást éreztünk volna a lábunk alatt ott kellett volna ásni…. 
És így! És megvan! És akkor lett volna valami csekély értelme ennek az egész hacárénak…. És most mond6nánk Európának, hogy csak ezért csináltuk az egészet…

Anikó barátnőm lánya, Lillácska, felvételizett egy hat osztályos gimnáziumba…. Mikor lehetőség volt rá, Anikó bement a suliba megnézni, hogy mit alkotott a felvételin ….. Látta, hogy az egyik matekpéldánál kiszámolta az adott kert alapterületét, a rajta levő ház alapterületét, viszont nem válaszolta meg a következő kérdést: – Mekkora területet füvesítenek be ? Mikor Anikó megkérdezte tőle, hogy ha kiszámolta az egész területet, a ház területét, akkor miért nem vonta ki egymásból a kettőt, Lillácska nagy ártatlan szemekkel megkérdezte:
– De anya, honnan tudjam, hogy mekkora területet akarnak befüvesíteni?
– Hát az összeset ahol nincs ház….
– De anya, egy kertben vannak gyümölcsfák, meg lehetnek virágok……..
J J Szédület! Már ezért a mondatért megérdemelné, hogy felvegyék!!!
Nem hiába mondták neki állandóan, hogy: “- GONDOLKOZZ Lilla, gondolkozz!!!”
Annyira jó fej! Imádom!!
Viszont így elveszített egy pontot…