Szöszmókjaim....

 Hát ez is megvolt…. Voltam a kineziológusnál….. Nem is tudom mit mondjak. Azt hittem, hogy utána érzek majd valami megkönnyebbülés félét… vagy valami határtalan jót. Nem tudom miből gondoltam. Minden esetre ha azt mondom, hogy leginkább borzasztóan üresnek érzem magam akkor nem állok messze az igazságtól. A csaj nagyon szimpatikus volt, ami nálam sokat számít mert borzasztóan nehezen nyílok meg bárki előtt. Beszélgetés közben volt egy olyan mondata, hogy: -Itt az ideje, hogy a királylányból végre nő legyen!
Hát ettől majdnem padlót fogtam. Azt hiszem sokkal több mindent látott bennem mint amennyit elmondott.
Summa-summárum szinte végig bőgtem az egészet. Elég kellemetlen volt. Nem szoktam az érzelmeimet másra zúdítani. Nem tudom mire jutottunk.
Van “házi feladatom” , aztán majd meglátjuk….
Azért van néhány tény aminek a legtöbbjét már tudtam és megerősített benne ez a mai nap.
El kéne fogadni és szeretni kéne önmagam. Senkitől nem várhatom ezt el, ha én magam képtelen vagyok rá.
Iszonyú nagy bennem a megfelelni akarás és totálisan maximalista vagyok. Ez azt hiszem apám miatt alakult ki… (majd erről is írok egy szösszenetet ha eljön az ideje) Minden esetre, lazábban kéne felfogni a dolgokat…
El kéne engednem a múltat, ami nem egyszerű dolog mert az egész eddigi életem elengedéséről van szó. Apámról, anyámról, a szülői házról, a faluról ahol felnőttem…. Nem kevés ez és nem is könnyű, de meg kell tennem. Az eszemmel már rég megtettem, talán a mai nap után a szívemmel is sikerül.

Ha szombat akkor HÁZELADÓ tábla szerelés…. Rájöttem, hogy eccerűbb ha Misibá’t hozom le hozzánk és nem a táblát viszem hozzájuk, mert míg Ő magától száll be a kocsiba a táblát igencsak tuszkolni kell akkor is ha csak 1,5 lába van. Szóval elmentem Misibá’ért aki hozta összes kalapácsait és szögeit. Kitaláltuk, hogy -ne kelljen a tábláról lefeszegetni a lécet, hozzászögel a féllábhoz egy másikat. No szögelte… szögelte….. énmeg fogtam, meg ráálltam meg drukkoltam……. Aztán mikor a hatodik –egyben utolsónak szánt szöget is beverte egy oltári nyekkenéssel letört a léc vége kb. pont ott ahol a törött láb is véget ért……
Esküszöm mintha egy Chaplin filmben lettünk volna…. Hogy Misi’bá mit mondott azt itt most nem idézném….. de az én gondolataim sem jártak fényévnyire tőle.
Következett a precízen rászögelt léc leszedése …. Játszott ott már minden, féltégla, véső, kiskalapács, nagykalapács…. fogd meg!…. engedd el!!…….. Azért a végén mi győztünk és újra (immáron harmadszor) kiapplikáltuk az út mellé. Sőt! Déli irányból egy harmadik léccel felfegyvereztük az északi szél ellen. Most úgy néz ki mint valami modern köztéri szobor. (Amit nagyon eccerű értelmezni mert a mondanivalója rá van festveJ )
*
A vasárnap délelőtti csendes napsütésben hatvannal döngettem a város felé és jobb híján dúdoltam a “Highway to hell”-t J mikoris éreztem, hogy Ödike még rátett egy lapáttal a sebességre….. –Nono! – mondom neki. – A highway to hell csak képletesen értendő….. és momentán még maradnék itt….
Hogy mitől fickósodott így meg? Hát a szemközti sávban jött velünk szemben egy másik kispolszki…. ééés a sofőr intett …. Elkezdtem gondolkodni, hogy ki a bánat lehetett ez de nem jutott eszembe 1etlen ismerős kispolszkis sem…. Aztán megvilágosodtam! Ugyanis eszembe jutott, hogy a pár napja ugyanez történt. Kispolszki…. közel ér….. int…..
Szóval az van, hogy elértük azt a pillanatot mikoris kuriózum lettünk az utakon….. és ez olyan: – Szevasz tesó! féle intés volt…
Vagy – Tartsunk össze mi oldtimer klub tagok… intés.
Vaaaagy – Teis lúúzer…. én is lúúúúzer… deee legalább örüljünk együtt.!!!
Húúúú asszem ez eléggé gáz…. !!! Mégiscsak jobb lenne az ismerős vari…. úgyhogy tovább kutakodok az emlékezetemben.

Uralkodó bolygóim jókedvűek…. A Mars mosolyog a Vénuszra……
Úúúúúgy beszállnék ebbe a nagy vigadalomba…
*
Tegnapi emilemnek meg lett a 6ása…. Ki szeret reggel a ½ 7-es csendbe hasító sms trillára riadni…..?
“………… valóban akadt egy kis nőügy+güri vegyesen………”
Ó az én skorpiós megérzéseim. Félreértések elkerülése végett, nem a “nőügy” a probléma, hanem hogy onnantól kezdve néma csönd… Érdekesek ezek a pasik. Mint elefántok a porcelán boltban. Ha eddig érdekelte, hogy mi van velem akkor a “nőügy” óta miért nem? Vagy akkor eddig sem érdekelte? Csak tudnék rajtuk kiigazodni.
Persze én sem vagyok egészen 100as, hogy a történtek után még meglepődök…. Pedig Z. csak ismétli önmagát. Miből gondoltam, hogy másként lesz? Szóval valljuk be őszintén (kedvenc idézetemmel szólva) “Tuttam…!!! Tuttam…!!! Csak nem sejtettem…!!!!” J
*
Node bejelentkeztem kineziológushoz. Kedden megyek és már nagyon kíváncsi vagyok…. Nagyon, nagyon bízom benne, hogy segít valamennyire…
Ésss szólt az ismerősöm, hogy március 10-11-én újra lesz reiki….
Szóval NEM ADOM FEL !! JUSZT SEM!!!!

 Húúúú….. “A kultúra úgy hull le rólam, mint ruha másról a boldog szerelemben…..”  (Biztosan nem pontos az idézet mert csak fejből van… bocs József A.)….. Annyira állat skorpió voltam….  De ezis G. miatt van mert egész délelőtt Ramsteint hallgat itt mellettem….  Szóval az van, hogy Z. már jó két hete egy bötünyit nem képes eljuttatni hozzám….   Ééésss  mivel ma reggel olyan gyorsan változtam át királylányból skorpióvá, hogy a korona odacsípte a farkam….. még jutott egy csípés szegény Z.nek is….. Azt bírtam tőle kérdezni emilben, hogy: “Mivan, vazze… megnősültél?”
És már lightolnék rajta egy pöttyet….. egy icipicit…. demostmár cseszhetem… annyi….
Merthogy ilyet már jáccottunk kb 3 éve… napi smsek…. órás telefonok… oszt becsajozott és úgy elvágták hogy ihaj…..  Azt is csak hónapok múlva tudtam meg, hogy megnősült….  ééés nem tőle…
Szóval ez a kérdés nem véletlenül fogalmazódott meg énskorpióságomban… deee azér mégse köllött vón csak így belecsapni a lecsóba…
*
Lassan G.-t is tiszteletbeli skorpióvá kell avatnom…..  Fejlődőképes…  🙂
Ma mentünk ebédelni…. fújt a szél mint állat…. Megálltam, hogy felhúzzam a dzsekim zippzárját. G. közben észrevette, hogy nem kocogok mellette. Megállt, visszanézett és ilyet szólt: – Na. Aszittem elvitt a szél.!!!
Én: – Hát majdnem…
G.: – Majd kötök rád madzagot…..   Tényleg! eregethetnék sárkányt !!!  :))
Hátnem aranyos….??  Lassan hozza a legjobb formámat……   🙂

Tartottam ma egy lightos napot. Úgy döntöttem, hogy ez jár nekem. Az igazság az, hogy tegnap nagyon nem voltam jól. Olyan hányingerem volt hogy nem mertem kijönni a mosdóból, úgyhogy hazamentem… Valószínüleg ez a házeladás mizéria visel meg….. nagyon betett nekem ez a fickó tegnap. Igazság szerint ma már mehettem volna dolgozni deee …. gondoltam kiveszem ezt a napot. Úgyis van még tavalyi szabim és legalább eccer úgy veszem ki, hogy nem kell sehova rohanni semmilyen ügyet intézni……
Szóval ma lazáskodtam…. Pld. megnéztem egy csomó sorozatot…. De nem brazil szappanokat, hanem pld a Petrocellit meg Magnumot….. meg még Kojak is volt….. Megintcsak azzal szembesültem, hogy az idő biza nem mindent szépít meg…… Hogy imádtam gyerekkoromban Petrocellit…. mostmeg annyira unalmasnak tünt….. A Kojak-et nézve… ma asszem az ovikban vetíthetnék csendespihenő előtt…. És milyen furának tűnik az akkori divat… a frizurák…. (no nem Kojaké) mintha időutazáson lenne az ember. Még a Magnum volt a legnézhetőbb…. emléxem… anno tök imádtam Tom Sellecket…… nnna hát legalább ő nem változott J J …. Fehér ingben, farmerban ….. még mindig jó….. J

Asszem a múlt 7en volt egy cikk itt az nlcn, talán Koós Réka mondta, hogy “Szeret engem az Isten” . Azt gondoltam mikor olvastam, hogy de jó lenne, ha ezt én is elmond6nám…. És hogy milyen nagy dolog ha valaki ezt érzi… Nem tudom az én életemben lesz-e ilyen valaha……

 A nagy sikerre való tekintettel, közkívánatra….. MA … újra hétfő van !!!! Örüljön mindenki velem hisz új nap, új hét kezdődik és minden kezdet magában foglalja az eljövendő izgalmát, titokzatosságát……

 Ez a hajnali fusztráció beindít bennem egyfajta pikírt állapotot….. 

 – Mééééér reggelizik valaki 1/2 kg fokhagymát…. ??? mikor a bibliában is benne van, hogy    szeresd felebarátaidat……. 

– Oldszpájz , vazze…. ?? 
– Ahhát…., vazze !! 
– Aszt beleesté, vazze??

Tegnap reggel 8kor –még a teámat hörpölgettem az asztalomnál és élveztem a reggeli napsütést – bejött Miki (Gábor angolon volt) leült mellém és eljáccotta az ébredezését…. ásitozott, ….nagyokat pislogott,… nyújtózkodott …. És mindezt hosssszzúúúúú perceken keresztül………
Ááááááááááááááááááááá…………. Nemmondommeg mire gomdoltam…. J
Skorpió !!!!!
Agyaljak…???

Ma birkóztam egy félliteres zöldteával (nem tudtam kinyitni) mikor berontott. Totál fölhergelte magát valami melón úgyhogy átjött a sérelmeivel…. Mondta, mondta… közben kinyitotta a teámat ….. Megkínáltam. Erre hozott egy poharat, mondván, hogy megkóstolja ….. Öntöttem neki egy keveset és vártam, hogy mi lesz a reakciója, mert ha ízlik akkor öntök neki még különben meg beleiszok (imádok üvegből inni)…. Az első korty után olyan fancsali képet vágott, mintha tömény citromlébe ivott volna…. no gondoltam, erről ennyit és mivel baromi szomjas voltam, megittam vagy felét…. Ámdeviszont… közben meg Ő jól ráérzett az ízére és a második korty már egészen ízlett neki. Nyújtotta a poharát, hogy kér még…
Mondom : – Deee beleittam… (öléggé alaposan… )
Hát….. aszonta NEMBAJ…

Délután ½ 5 …. Bejött dzsekiben……
M: – Menjünk haza….. már a fél épület hazament… péntek van.. !!
Én: -Nekem még van egy kis dolgom, meg ezt a kupit is össze kell raknom az asztalon.
M: – ……. Randim lenne, de semmi kedvem elmenni…… (közben pedig olyan szenvedő képet vágott, mintha legalábbis azt mondta volna, hogy fél óra múlva műtik az epeköveit……)
Én: – ………….
M: – ……….. Elmenjek…..??
Én: – Hát persze. Menj el! (mosoly, mosoly, mosoly… királylány vagyok…..)
M: – Jó…….. Akkor írok neki smst.
Én: – Tedd azt!
AGYALJAK ????

A dolog úgy kezdődött, hogy betévedt ide a céghez egy születésekor fehér mostmár inkább szürkéssárga , igen elgyötört, keverék eb. A recepciós befogadta, csináltak neki házat ide a lépcső alá, beoltatták, körimélben pénzt gyűjtöttek a kajájára, kapott névreszóló telefonszámmal ellátott nyakörvet… szóval tök hawai lett itt neki nagy hirtelen. A szóban forgó ebnek különben nevet is adtak. Feltehetően nem reklám céllal de a cég nevét kapta. Persze ahogy kinézett úgy tünt volt már nagyobb baja is az életben….
A gond az volt, hogy az 1ik vezér nem szerette, merthogy hogynézmáazki, hogy jönnek itt a külföldi küldöttségek az ajtóban meg egy korcs kutya ugatja őket . Erre kitalálták, hogy rácsot tesznek a lépcső alá és ha küldöttség jön, majd jól oda bezárják…
Szóval Cégnevecske vígan tengette napjait itt az épület előtti parkban és parkolóban, mígnem 1ik éccaka találkozott más kóborkutyákkal is és elmesélte nekik, hogy itten a CÉGNÉL milyennagyon jó, van kaja, pia… Így aztán a másnap reggelre ideköltözött még 2!! fekete kutya. Vígan szaladgáltak a parkolóban meg a parkban de a vezér mostmár télleg berágott, hogy nehogymá menhely legyünk… Cégecske marad6 a többinek menni kell. (Mellesleg télleg nagyon nemszépek voltak ezek a fekete kutyák, olyan igazi hajléktalanok)
Na kitalálták hogy kihívják a városi gyepmestert hogy vigye el őket. Szóval a sintér….. Egy darabig hajkurászta őket, az 1ik meg is harapta… Sintér dógavégezetlenül el…… kutyák boldogan hawaioztak tovább.
Másnap megjelent a sintér egy ketreccel amibe kutyakaját tettek amibe megaztán kevertek vmi kábító mittoménmit. Ennek az lett az eredménye, hogy 1 hétig minden feketerigó kótyagosan totyorgott a parkolóban a kutyák meg vígan vadásztak rájuk. Vót nagy ribillió!! Mígnem eccercsak egy baromi csattanás zavarta fel az épület csendjét. Az egyik eb eléggé nagy unalmában a langyos napsütésben bekóválygott a ketrecbe éééss rácsattant a zajtó és ottan vonított éktelenül legalább fél órát, mireasztán kiszállt újra a gyepmester ésss elvitte ketrecestül… maradt 2 döbbent ebünk, akik okulva az esetből többet a kerítéshez se mennek közel, nemhogy a ketrechez, meg egy seregnyi drogfüggő feketerigónk, akik egyre agresszívebben keresik a napi adagjukat……..
Cégecske 1ébként roppant nyugodt és kényelmes eb… Szinte mindig alszik, amihez a leglehetetlenebb helyeket találja meg magának… pld. feljön a bejárati ajtó elé és úgy fexik le a lépcsőre, hogy a feje az 1el lejjebbi lépcsőn van….  vagy csak úgy lazán eldobja magát a parkoló leglehetetlenebb pontján…. esetleg pont úgy, hogy a feje egy autó kereke előtt….
Azért drukkolunk neki….

 Húúú…. Az utóbbi napokban rengeteget dolgoztam a maradék időben meg futkostam mint pók a falon. Aztán tegnap ért a nagy meglepi, mikor végre meg tudtam nézni az én szegény elárvult blogomat…… Olyan jó kedvem lett, mert láttam, hogy csak én hagytam árván mások azért látogatták… Sőt valahogy kiverekedte magát a főoldalra is J . Jó, hogy van aki úgy látja, hogy jól írok, mert számomra mindig túl zagyvának tűnik mikor visszaolvasom. Sőt mikor olvastam mások összeszedett, kerek, soxor általam is érzett de megfogalmazni nem tudott érzéseit, gondolatait, akkor néha felmerült bennem, hogy nem kéne itt karistolgatni….. Aztán meggyőztem magam, hogy tulajdonképpen magamnak írom úgyhogy olyan amilyen… (Egy ismerősöm már régóta ír blogot (nem itt) és a múltkor szóba került…. Mondta, hogy nyugodtan olvassak bele legalább lesz egy olvasója…… Ezzel szemben szerintem itt az nlc-n lassan már olyan leszünk mint egy nagy család J )
Szóval mindenkinek köszi, hogy visszajött egy icipici a lassan teljesen szétfoszló önbizalmamból. És Norasan, kedves Norasan!! Annyira jó, hogy úgy látod, hogy optimista vagyok…. Igazából magam sem tudom, hogy honnan az égből van ez bennem mert tapos a nagybetűs öléggé tisztességgel…… Lehet, hogy a génjeimben van… De az az igazság, hogy nagyon magam alá is tudok ám kerülni….. csak olyankor nem írok blogot.. J J .
Nem vagyok 100as… az jutott most eszembe, hogy   Magam alatt vagyok mert csak én vagyok magam alatt…  :)) Jajjjj……  (Vizuális típusok előnyben….)  Ez persze nem teljesen így igaz…deee jó… Szerintem.