Gyerekkoromban nagyon sok őszibarackfánk volt. Imádtam mikor tavasszal mind egyszerre virágzott és az egész kert tele volt rózsaszínfehér virággal és apró virágszirommal…. Mostanában soxor eszembe jut…. Legszívesebben alattuk feküdnék, bámulnám a kék eget és csak potyogna rám a sok kis szirom…. Egyébként meg nem jár az agyam semmin. Ha eszembe jut is valami apámról, anyámról vagy pár évvel ezelőttről ahogy bevillan rögtön megy is tovább. Asszem a másik végletbe estem…. Mostasztán tényleg nem agyalok…. mintha elvették volna a gondolataimat…. Nem hiszem, hogy ez jó nekem. Lehet, hogy tényleg sikerült “elengedni a múltat” ? De hát így nem marad semmim! Kellene, hogy jöjjön helyébe valami új mert különben itt maradok így üresen… Néha úgy érzem, ennél már az is jobb volt, hogy állandóan járt az agyam. Valahol azt olvastam kb. hogy ha az életünkben valahol bezáródik egy ajtó akkor hajlamosak vagyunk olyan sokáig bámulni rá, hogy nem vesszük észre azokat amik kinyíltak…. Szóval most észre kéne vennem a kitárt ajtókat…. bámulok körbe-körbe….
Kommentek
(A komment nem tartalmazhat linket)
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be:
Szia Eliana! Itt ujra bruni… 🙂 Szerintem jo uton haladsz. A csondre neha nagy szukseg van, es most ezt az idoszakot eled… probald meg elvezni, mert ilyenkor tudsz leginkabb harmoniaba kerulni onmagaddal. Probaltad mar Muller Peter Joskonyvet? Szivbol ajanlom, mert a miertekre es hogyanokra utmutatot kaphatsz belole. A legjobb benne, hogy nem akar semmit sem eroszakosan megmagyarazni… egyszeruen csak elindit egy iranyba… vagy eppen turelemre int a nagy varakozasban. En mar nagyon sokszor kaptam tole hathatos segitseget. Pl. edesapam varatlan halala (infarktus, o is olyan hirtelen, a szemeink elott ment el, mint edesanyad) elott ket hettel kertem utmutatast a bizonytalansagaimra (allas, kapcsolat), amikor teljesen masra adott valaszt: koncentralj a csaladodra, szukseguk lesz rad. Es igy is lett. 🙁 Jaj, de sok egyeb, nagyon klassz dolgot is kaptam mar ettol… es ugy erzem ez olyan, mintha a Joisten valoban megfogna ilyenkor a kezemet. De persze azert ezt sem szabad tulzasba vinni!
Nagy oleles, bruni