Szöszmókjaim....

 Gyerekkoromban nagyon sok őszibarackfánk volt. Imádtam mikor tavasszal mind egyszerre virágzott és az egész kert tele volt rózsaszínfehér virággal és apró virágszirommal…. Mostanában soxor eszembe jut…. Legszívesebben alattuk feküdnék, bámulnám a kék eget és csak potyogna rám a sok kis szirom…. Egyébként meg nem jár az agyam semmin. Ha eszembe jut is valami apámról, anyámról vagy pár évvel ezelőttről ahogy bevillan rögtön megy is tovább. Asszem a másik végletbe estem…. Mostasztán tényleg nem agyalok…. mintha elvették volna a gondolataimat…. Nem hiszem, hogy ez jó nekem. Lehet, hogy tényleg sikerült “elengedni a múltat” ? De hát így nem marad semmim! Kellene, hogy jöjjön helyébe valami új mert különben itt maradok így üresen… Néha úgy érzem, ennél már az is jobb volt, hogy állandóan járt az agyam. Valahol azt olvastam kb. hogy ha az életünkben valahol bezáródik egy ajtó akkor hajlamosak vagyunk olyan sokáig bámulni rá, hogy nem vesszük észre azokat amik kinyíltak…. Szóval most észre kéne vennem a kitárt ajtókat…. bámulok körbe-körbe….

Ha szombat akkor Salvador Dalí kiállítás…..
Húúú…. Állítólag csak szürrealista….. szerintem több volt neki egy kerékkel…
“- Egy őrült és köztem csak az a különbség, hogy én nem vagyok őrült.”
(Szóval valamit Ő is sejtett hamár ez felmerült benne . J ) Nem igazán tudok mit kezdeni a fiókszemű csontvázfigurákkal, hogy a többiről már ne is beszéljek…….
Volt pld. egy falon 3 kép. A felirat: “A bikaviadal szürrealista ábrázolása (3 rézkarc) “ No… hát ugye mivel szürrealista az ábrázolás bikát mint olyat, eleve dőreség lett volna keresnem…. nodehogy az első képen két állványon álló segglyuk volt azért az őszintén meglepett…. Pedig azért előtte némelyik képen láttam 1et s mást …. A második képen még akár bika is lehetett a nagy ribillióban… haaa nagyon messziről és nagyon híg fantáziával nézte az ember…. A harmadik képen egy rakás fekete emberke megy körbe-körbe egy oszlop körül miközben a többségük a “dolgát végzi” , hogy finoman fejezzem ki magam… Persze ha most belegondolok ennek azér’ lehet köze a bikához, merthogy jól lát6óan férfiakról van szó… Na! Összejön ez! Csak még a segglyukakra nem találok magyarázatot…..
(Azt azért ugye ne tételezzem fel, hogy a kiállítás létrehozói összecserélték a feliratot.. ?! J J )
*
Esküszöm gyerekkoromban nem kergettek anyámék Bartók lemezzel az asztal körül de vasárnap este egy fantasztikusan jó hangversenyen voltam….
Mondjuk az, hogy az első darab Petrovics Emil Vörösmarty nyitánya lesz, csak az előadás előtt derült ki számunkra….. mond6nám, hogy szerencsére, mert eddig amit hallottam tőle azt igen nehezen viseltem.
Ez a nyitány azonban elég rövid, így mire eldurvul6ott volna véget ért…. J A másik két mű meg (Mozart d-dúr fuvolaverseny, Beethoven IX. szimfónia) teljesen hallgatható szerintem a kevésbé vájtfülüek számára is. A karmester oltári jó fej volt. Felért egy külön élménnyel ahogy vezényelt.
No és végre megnézhettem belülről is a Művészetek Palotáját. Ámulva hallottam annakidején, hogy valami építészeti nívódíjat kapott… meg egy építész ismerősöm is teljesen el volt anno halva tőle… émmeg csak azt láttam, hogy kívülről úgy néz ki mint egy gabonatároló aminek a falait éppen alaposan szétáztatta az eső….. No de így este télleg nem rossz…. Mondjuk egy kicsit csili-vili azzal a nagy világító kékséggel (lehetne a fővárosi varieté is) de azért ne legyek annyira rosszmájú…. Belül teccik… mondjuk lehet, hogy nem vörös szőnyegeket tettem volna a zöld márványra… deee jó. A hangverseny terem nagyon klassz… színeivel, hangulatával, akusztikájával…. szuper!
Viszont volt egy fura dolog: az első darab után a karmesteri dobogót egy emberke szó szerint kivonszolta a teremből…. Hááát az azért elég gáz volt…. Biztos van valami logikája, hogy nem építettek be némi kis hidraulikával egy süllyeszthető 1,5×1,5 méteres dobogót…. Dehogy nem akadt legalább két emberke aki pitt-patt kiviszi..?!! Jajjj…
A másik a mosdó…. Háááát az igaz, hogy hiper-szuper XXI. századi, az öblítés után lefertőtleníti az ülőkét…. Deee ollllyan kellemetlen pisiszag volt bent mint régen a vasúti várótermek pisildéjében… Brrr…
Szóval azon a szagelszívón már nem kellett volna spórolni… persze lehet, hogy volt, csak nem működött… de az akkor meg azért gáz…
Persze ezek abszolút nem vettek el semmit az est szépségéből…. nagyon-nagyon élveztem…..   Judit szerint vissza kéne szoknunk a komolyzenei koncertekre…. merhogy régebben azért jártunk….

Hááááát…. Ez után a 7vége után tudom már, hogy érezhette magát Pom-Pom amikor egyújas kifordított bundakesztyűként létezett a világban…..
Már szerdától örültem, hogy jön az Anna. Gondoltam beszélgetünk egy jót…. elmesélem neki a kineziológust…. kíváncsi lettem volna mit gondol a dologról…. kibeszéljük a pasikat…. megnézzük a Dalí kiállítást a képtárban… Szóval arra gondoltam, hogy tök jó lesz.
Mivel még mindig nem jó a kocsim, mondtam neki, hogy egy kicsit várnia kell rám mert az én buszom pár perccel később ér be mint a pesti busz és még egy csomót gyalogolnom is kell mire kiérek a pályaudvarra… Azt mondta nem gond, addig bemegy a Plázába… Ebben maradtunk.
Éppen a plázához értem mikor hallom hogy csöng a telefonom mikor kivettem láttam, hogy már 2 nem fogadott hívás van rajta…. Anna volt és olyan kemény és vádló hangsúllyal mintha már órák óta szobrozna miattam azt mondja: “- Na végre, hogy felvetted! Itt vagyok a meki előtt… !!”
Ezzel megalapozta a hangulatom… Kérdeztem tőle, hogy régóta áll-e ott… Azt mondta , most jött.
Szóval nem értettem mire föl van így kiakadva. Tény és való baromi hideg szél fújt de mondtam, hogy később érek. Ha fázott miért nem ment be? Bentről is tudott volna telefonálni…. És persze ha ilyenkor szóvá tenném jól összevesznénk…. Ahhoz meg végképp nem volt kedvem….
Aztán megnéztük a kiállítást… Majd közölte, hogy Ő nem akar sehova beülni mert nem éhes nem szomjas viszont pisilni kell neki…. Ekkor már a kávéház előtt voltunk….
-Akkor mi legyen? Elmegyünk hozzám?
– nem
– Haza akarsz menni?
– Nem
– Akkor mit szeretnél?
– Menjünk a plázába!
– A plázába? Minek?
– Nézegethetünk kirakatot…
-………. :ooo arról volt szó, hogy beszélgetünk….
– De hát le tudunk ülni ott is…
Valóban, le tudtunk volna ülni a pláza közepén egy fém padra a szombat délutáni tömegben…. Vagy esetleg a kajáldák környékén egy MCDonaldsnál 3x nagyobb hodályban…. Pont jó egy olyan beszélgetéshez amit nem akartam telefonban…..
Végül beültünk a kávéházba de akkorra már nem volt kedvem 1általán mesélni semmit… Ezen meg persze ő rágott be….. Most aztán szépen vagyunk….
Tudom, hogy neki is rengeteg problémája meg baja van de soxor észre sem veszi mennyire bántó tud lenni és én ezt nagyon rosszul viselem meg bánt is, hogy folyton összekapunk valamin….….
Egyszer majd meg kéne beszélnünk, de egyelőre besöpörjük a szőnyeg alá.
*
Hallelluja…!!! Zoli szombaton hirtelen hiányolni kezdett…. (2 “nőügy” közé azér’ még én is beférek…. J ) Megint rekordot döntöttünk… 1óra 52perc 26másodperc… jórészt csak hallgattam… Közben meg ámulatból kábulatba estem… Nemtom miért gondolja, hogy nekem tudnom kell a részleteket is….
(- “Jajj de úúútálom a gumit… már tele volt vele a hócipőm….a csúzlin kívül semmire se jó….
– Azért nem árt az, legalább eleinte…. aztán ha komollyá válik lehet váltani. (Ááááááá … Királylány ne röhögj magadon…. már megint mibe keveredtél…. ?? ))
Január közepétől eddig tartott (ez) a “nőügy”…. Most a következőig, gondolom kapok néhány sms-t, emilt…
(- És mikor lesz már neted, tudnánk skype-olni… !!??!)
Jó, végülis nem gond. Én szívesen meghallgatom. Neki is el kell mondani valakinek a bajait (és a nőtémán kívül is van neki elég) De ha a neten akar párt találni, akkor ne lepődjön meg ha belebotlik néhány “érdekes” emberkébe… Ez a görcsös “Nőt akarok!!” meg nem igazán fog bejönni…. Szerintem…..

 Jajjj…. de úúútálom ezt a szottyos időt. A buszra menet az jutott eszembe, hogy megpróbál6tam volna elindítani az Ödit, mert most igencsak plussz fokok voltak… Nopersze fent hagytam a slusszkulcsot… Maradt a busz…ami ugyan nem országos probléma csak az ember olyan hamar hozzászokik a kényelemhez…. és nehezen engedi… Mindenképpen lépnem kell Ödi ügyben.
Délután Ágotával traccspartit tartottunk…. Forró csoki… (nekem tea J )… Úgy láccik ez a kibeszélős időszakom…. ritkán van ilyen és még folytatódik is. Szombaton jön Anna és mivel tegnap igencsak szűkszavú voltam vele a telefonban, közölte, hogy nem úszom meg egy kiadós beszélgetés nélkül.. Merténbelőlem mindent úgy kell harapófogóval kihuzingálni!!! Tény és való. Skorpióátok!
*
Az ősszel ültettek jópár fát ide a park/parkoló-ba és mindegyiket rögzítették 3 madzaggal cölöpökhöz, hogy ne döntse ki a szél, plussz mind1ik tövéhez tettek le műanyag csövet, hogy tudják közvetlenül locsolni a gyökerét…. No, Cégecske és fekete haverja fejükbe vették, hogy leamortizálják őket… nekálltak elharapdálni a madzagokat és keményen rágcsálják a műanyagcsöveket…  :))
Szóval valamiért nagyon ellenségesek az új fákkal…. Valószínűleg a régiek jobban teccettek nekik… Meg azok már mind precízen meg voltak jelölgetve… csak néha kellett apdételni egy kicsit….
Gábor szerint a következő az lesz, hogy belepisilnek a műanyagcsőbe… !!  🙂

Miki nem jött ma dolgozni és senki nem  tudott róla semmit…. Úgy 10 óra körül gondoltam felébresztem és írtam neki egy sms-t…. Utána meg is bántam rögtön…   mert mivanha éppen az aktuális Barbin aludt el..??  🙂 émmeg belecsörömpölök a nagy jóba….  Nem válaszolt…. Valahogy tök rossz érzésem lett…. leki szemeim előtt már kórházban láttam….
Hát…. az előbb írt smst. Kórházban van az anyukájával

 Gáborral vívtunk egykis közelharcot a reggeli indulás miatt…. J Ugyanis tökjól kitaláltam, hogy reggel jöhetnék vele mivel nem lesz angolja ( Ödike sztrájkol és mégse jöjjek busszal). Node! Gabika olyankis rendeske és ragaszkodik a 7.30-as induláshoz, émmeg próbáltam a 7.45-re rábeszélni.. Ez is jó korán van az én kb. 8 órás indulásaimhoz képest…. Mertha mondjuk jégpáncél fedi az utat valamint semmiképpen nem tudjuk leelőzni az előttünk haladó majorett csoportot akkoris beérünk 10 perc alatt…… Na, 7.40 ben maradtunk… J Majd igyexem!!!
Tök édi… Itt vigyorgok rajta már jó ideje… AVON katalógust nézeget és fölfedezte az illatosított oldalt… – Jéé, ez tényleg illatos !!!! J
Mellesleg szakállat növeszt…Katasztrófa!! Kecskeszakállat! Szóval az álla alatt van egy pamacs és néha huzingálja…. Émmeg rosszul vagyok tőle. Tök nem áll jól neki, de nem lehet eltántorítani. A múlt 7en aszonta, ne piszkáljam, növesszek én is…. !!!
Gyagyapók!

 Így visszagondolva a múlt hetem nem volt semmi. Már annyit agyaltam, hogy súroltam a normális határt… szerintem….
Szombaton reggel az jutott eszembe, hogy az lesz a fejfámra írva, hogy Halálra elemezte önmagát… Atomjaira szedte lelkét és aztán nem bírta összerakni…
Szóval most nem gondolkodok semmin… :)) A jelszóm : Élj a mának!!!  (Legalábbis most pár napig)
*
Szombaton csajos délutánt tartottunk Anikóval… Úgy volt, hogy a Belga sörözőben ütjük el az időt… J de aztán túl füstösnek találtatott, úgyhogy megnéztük a város új cukrászdáját… Hááát… ettünk valami fura nevű sütit, meg forró csokit, ami épphogy langyos volt. Adtam egy balhorgot a fogyókúrámnak. Pedig már olyan 2 kg körül lement rólam. Igaz én gyümölcsteát ittam, de a sütiben tuti volt 600 kcal.. L . Lényeg, hogy délután 5-től ½ 10ig traccsoltunk. Végre jól kibeszéltük magunkat.
*
 Szombat éjfél….
Asszem engem a francia filmekkel simán tudnának vallatni… A második után könyörgőre fognám a harmadik után pedig azt is bevallanám amit el sem követtem….. Uuuuhhh…
Nemtom mi ülte meg jobban a gyomrom… a délutáni tejszínhabos, csokissüti vagy ez a film… Mindig megfogadom, hogy neeeemmmm….. de néha a mazochizmus győz.
*

Tábla 4

Ésss igeennn…. !!!! Újra kint van a HÁZELADÓ táblám! Vasárnap raktuk ki, mert így minimum 1 hétig kint lesz…. 🙂
Ámdeviszontellenben….. Ödike ma megint nem indult… A kis kényeske… Jöhettem busszal… De valahogy nem voltam dühös…. Pedig még hétfő is van… Nem is értem…

 Woooa…. Jesszus… Hola zaranyhal…??? Kívánni akarok!!!! Azt a dögös, skorpiós mindenségit nekijje….
Fekete hajjal hordanám. Hogy hol azt nemtom…. De húúúde….
Az egészből csak a hajam van meg, szóval minimum 2 kívánságom menne rá…..
Ja! Rámenne a harmadik is, ha tényleg fekete hajjal hordanám!!   :))
Merjünk nagyot álmodni!!

Ahogy vezettem haza tegnap délután az esőben az ugrott be a semmiből, hogy “ont monoton bút konokon és fájón”. Hat szó és tökéletesen lefesti a lelkiállapotomat.
*
Végigcsinálom ezt a két hétre kapott “házi feladatot” és majd csak utána mondok véleményt, de minél tovább agyalok ezen a kineziológuson annál inkább oda lyukadok ki, hogy nem az ő hibájából ugyan de velem csődöt mondott. Nem tudom kéne-e éreznem valamit, de ha igen, valószínüleg nem azt amit érzek.…. Úgy kezdtük, hogy beszélgettünk… elindult a nagyon kézenfekvő “ideje felnőni” vonalon, amiről azt hiszem sikerült lebeszélnem. Én már apám halála után felnőttem…. Nem a kényszer vitt rá szerencsére, hanem valami belső késztetés… vagy talán csak erősebb voltam mint anyám… nem tudom. Egyébként mindig is önállóságra neveltek. Aztán jött a “királylányból nő” vari amitől azért fogtam padlót mert úgy látszik valahol tényleg sugárzom ezt a “királylányságot” . (Így visszagondolva életemnek azon szakaszaiban amikor tényleg királylány voltam nem éreztem magam annak.)

Aztán a meditatív állapottal is voltak problémáim… visszamentünk a gyermekkorba…sőt a születéshez, fogantatáshoz…. Az addig rendben is volt, hogy gondolatban szólítsam apámat, hogy jöjjön ide mellém…. ez nálam még belefér. De amikor beszélnem kellett volna hozzá illetve elmondani, hogy mit mond akkor meg voltam lőve, mert mit mondjak neki mikor TUDOM, hogy csak elképzelem hogy ott van és amit ő mond azt is csak elképzelem…
Vagy tényleg hallanom (éreznem) kellett volna amit mond? Szóval felmerült bennem egy rakás kérdés. Nem tudom, hogy túlságosan realista vagyok, vagy rosszul lettem összerakva, vagy nem kéne ennyit agyalni… Minden esetre biztosan vissza fogok menni hozzá még egyszer. Megadom magamnak az esélyt. Az nem létezik, hogy ebből a katymazból nincs kiút és ha van akkor meg fogom találni!
*
Már régóta tudom, hogy ezzel a szegény József Attilával eléggé rokon lelkek vagyunk….    (Hááááát nem túl biztató kilátások.. :))

Ó, Uram, nem bírom rímbe kovácsolni dicsőségedet.
Egyszerű ajakkal mondom zsoltáromat.
De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

Tudom, hogy zöldel a fű, de nem értem minek zöldel,
meg kinek zöldel,
Érzem, hogy szeretek, de nem tudom, kinek a száját fogja
megégetni a szám.
Hallom, hogy fú a szél, de nem tudom minek fú, mikor én
szomorú vagyok.
De ne figyelmezz szavamra, ha nem tetszik Neked.

Csak egyszerűen, primitíven szeretném most Neked elmondani,
hogy én is vagyok és itt vagyok és csodállak, de nem értelek.
Mert neked nincs szükséged a mi csudálásunkra, meg
zsoltárolásunkra.
Mert sértik a füledet talán a zajos és örökös könyörgések.
Mert mást se tudunk, csak könyörögni, meg alázkodni,
meg kérni.

Egyszerű rabszolgád vagyok, akit odaajándékozhatsz a
Pokolnak is.
Határtalan a birodalmad és hatalmas vagy meg erős, meg
örök.
Ó, Uram, ajándékozz meg csekélyke magammal engem.

De ha nem akarod, ne hallgasd meg szavam.

 Az előbb felhívott az otthoni szomszéd, hogy a hétvégén disco volt a kocsmában és néhány 15 éves helyi terminátor a haza vezető úton nem tudta máshogy kifejezni, hogy ő mekkora nagy is tulajdonképpen, úgyhogy belekötött a HÁZELADÓ táblámba. Az meg tök nagyképű volt (gondolta mégiscsak 3 lába van vagy mia….) és beszólt nekik….
No de ezt a kis csupor se hagyhatta szó nélkül…. behúzott egyet…  és hát tutta, tutta ő hogy a tábla kemény és visszaüt, csak nem sejtette!
Szó ami szó a helyi tinibálvány nagyon berágott…  kitörte a táblát… (gondolom többen voltak egy ellen) és hogy lássák, hogy nem csak esze, ereje hanem humorérzéke is van elvitte a felső szomszédhoz és felapplikálta a kerítésére….
Gondolom a dizsiben nem történt semmi izgi……  
*
Gondolkodjak pozitívan?? 🙂  Jó !!