Hajajjj ! Hát vannak itt érzelmek….. nem kell aggódnom…. Csak jó mélyen. Elásva. És néha bizony előjönnek… (Milyen egy szabály az, hogy éssel nem kezdünk mondatot. Mire föl lett ez kitalálva?? ) Szóval előjönnek én meg csak ülök döbbenten…
Tegnapelőtt…. Valahogy úgy jött össze, hogy hazafele menet, Mikivel egyszerre értünk kocsival a kapuhoz. Én fordultam ki először ő meg jött utánam. Mentünk már így haza, hiszen egy darabig egy felé kell mennünk, de aztán a tükörben láttam, hogy a körforgalom után is arra jön amerre én, sőt a város legrosszabb útján is… ahova már tényleg csak az megy akinek muszáj…. Beparkoltam a ház elé erre megáll mögöttem, gondoltam biztosan megereszt valami poént a vezetési stílusomról…. Speedy Gonsalesről….. vagy mittomén…. Ámdeviszontellenben látom ám, hogy kiszáll….. Azt mondja: – Tudod, hogy lötyög a bal hátsó kereked?
Nézek ám nagyokat. Mer azt azért tudom, hogy a kispoplszkinak igen egyedi fartechnikája van, node hogy lötyögne a kerék azért durva…. Mondom: -Nem lötyög az. A múltkor megnézte a szerelő, akna fölött…. stb. Erre elővesz egy izékulcsot és meghúzta a csavarokat…. Illetve meghúzta volna, de totálisan szorosak voltak. No, gondoltam halleluja…. Eltököltünk még egy kicsit… de asztán úgy láttam nem nagyon akar menni…. Gondoltam felvázolok neki néhány menekülési útvonalat…. kérdeztem, hogy megy-e még valahova, dolgozik-e még otthon….. Miután mindenre “nem” volt a válasz …. nem lehettem annyira bunkó, hogy nem kérdezem meg, hogy feljön-e. Azt mondta, hogy feljön, csak hazaugrik és mindjárt visszajön….. Kb. 20 perc múlva visszaért. Összeütöttem néhány melegszendvicset…. teát…. és fantasztikusan jót beszélgettünk…. Rögtön az elején volt egy olyan mondata, hogy 2 cukorral kéri reggel a kávét, de igyekeztem elpoénkodni a dolgot…. Pedig igazából rá kellett volna kérdezni, hogy hogyan is gondolja …… Már ha nem rendelkeznék valami orbitálisan nagy önértékelési problémával….. és nem gondolnám azt, hogy énaztán úgyse senkinek…. Szóval ha lenne egykis önbizalmam, legalább az visszajönne ami volt…. De olyan jót beszélgettünk, aminek azért tényleg örültem. Na jó! Nem mondom, hogy amikor a fotelben ültfeküdt, hóttlazán , szétvetett lábakkal a feszes farmerjában nem kellett a szememet erőnek erejével irányítai…. úúúúgy elfele……….
Átkozott skorpió…… J Tudta persze…. J J
Jajhát mégsem vagyok én fából. A múlt héten még olyan biztos voltam magamban…. Persze most is tudom az eszemmel, hogy neeeeeeeeemmmm………!!!!! Csak nagyon nehéz. Mikor éppen olyan odabújós állapotban vagyok. Mikor annyira vágyom az ölelésre a szeretetre…… Mikor húzza az elmenetelt és már fél órája sétál a dögös bördzsekijében föl-alá a nappaliban és nekem is csak az eszem akarja, hogy elmenjen…… akkor nagyon nehéz becsukni utána az ajtót.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: