Tegnap délután átmentem a fiúkhoz ( 5 irodában vagyunk) és meglepve láttam, hogy itt a Miki… ( Reggel elment Pestre és nem vettem észre mikor jött vissza) Mondom neki nagy földerüléssel: – Sziia… Hááát te?!
Erre közli ilyen tök hülye hangsúllyal, hogy : – Hát én! Szerencséje, hogy éppen királylány voltam és így csak sarkon fordultam és otthagytam, mert ha éppen skorpió vagyok akkor megkapja a magáét fél mondatban….
Persze kiabált utánam, hogy menjek vissza……. Nanáhogynemmentem…….. Ámdeviszontellenben jól bemérgesedtem rá. Nem szokott ilyen lenni. Velem meg főleg nem. Aztán mikor ment haza megállt az ajtóban és közölte, hogy : – Ne legyenek előítéleteid, amíg nem tudsz mindent…. !!! aztán sarkon fordult és elment.
Na Gáborral csak néztünk mint a vett malac, mert én nem értettem semmit, ő meg még annyit se….
Eléggé bántott a dolog ezt az előítéletes izét meg végképp nem értettem…. Úgy gondolom sokkal toleránsabb vagyok az átlagnál és 1ébként sem értettem hogy jön ez ide….Aztán ahogy hazaértem írtam neki 1 sms-t, hogy “ Ugye azért ezt holnap megbeszéljük?” Erre fölhívott és közölte, hogy átjönne…….. Enyhe és rövid őőőzés után aszontam hogy “gyere”…. Lévén, hogy kb 1kmre lakik szerintem rendrakási világcsúcsot állítottam föl…. Ami a fürdőszobában volt széjjel azt a szennyesbe dobtam, ami a konyhában azt a sütőbe, ami a hálóban azt a szekrénybe, a nappaliban meg rend vót…..Az előszobában lerakattam vele a pisztolyát asztán jól el voltunk… ittunk teát, ettünk narancsot, eperlekváros kenyeret, fél doboz after eightet . Igazából nem tudta megmagyarázni, hogy mi baja volt azon kívül, hogy fáradt … viszont egy jót beszélgettünk. Közölte, hogy odaköltözik, mondtam, hogy jó. Igazából én már rég lemondtam arról, hogy megértsem a férfiakat… valahogy tökmáshogy vannak összerakva…. Miközben ott volt arra gondoltam, hogy mennyire érdekes az élet… vagy a sors vagy nemtomminek nevezzem…. Jópár hónappal ezelőtt már a rendrakásig se jutottam volna el, mert az izgalomtól kiestem volna a tetőablakon…. és valószínűleg egy falat sem ment volna le a torkomon….. összetörtem volna a teásbögrét…. Mostmeg …. semmi…. Hogy válik egy érzés az időben abszolút semmivé…. (persze nem csak az idő a ludas ebben, besegít a megismerés is J ) De legalább pasi volt aki az idén először átlépte a küszöböt… ez állítólag szerencsét hoz J
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: