Szöszmókjaim....

Mer ha gond, akkor csőstül jön…. Reggel Ödönke (kispolszkim) oltári nyűgös volt a hideg miatt… Próbáltam a lelkére beszélni, hogy –4, -5 az még nem a világ vége és hogy elég nagy fiú Ő már ahhoz, hogy most így durcizzon de csak annyit bírt nyöszörögni, hogy :” – Neeem….. nee ee e mm…!”
Hiába mondtam neki, hogy majd jól ittmarad egyedül a parkolóban és az majd milyen rossz lesz, mert az összes haverja várja már a szép nagy cégesparkolóban…. Eccerűen csak nyöszörögni vót képes.
Pedig nem fog új aksit kapni, hiába is taktikázik. Még nincs egy éves ami benne van.
Úgyhogy én is berágtam és hagytam a fenébe. Szerencsére pont elkaptam még az egyik ismerősömet aki behozott.
Tegnap este felhívott Orsi, hogy hétfőn el kéne hozni tőlük a kanapé harmadik darabját mert jön meg az új bútor kedden… Úgyhogy gyorsan fuvarost kellett szereznem hétfőre, aki persze csak délután ér rá de nem tudja mikor….. Kettőtöl valamikor….. Gondoltam összekötöm a kellemest a hasznossal és hétfő reggelre rendelem ki a házvevőt, kettőre lazán vissza is érek…… No igen. Mikor még terveztem nem tudtam, hogy Ödönke bemondja az unalmast, no jól van félre nyöször, félre bú….. megyek busszal…… Igaz, hogy így dupla annyi időm fog elmenni az egész haccáréra… de hát mit tegyek….. ez van. Miután ezt ilyen naccerűen megterveztem, mit hallok az előbb a folyosón…. ?!?! Hétfőn sztrájkolnak a volánosok!!!!
Erre már én is azt mondom, hogy tényleg nagy gondban lehet az égi irányító ha már csak velem tud szórakozni…. Hócipőm tele. Akkoris királylány vagyok!!! Csak még nemtom micsinájjak… L De 7főig még akármi is lehet. Mittomén, mondjuk elvihet a királyfi az Óperencián túlra és teszek az egész Volánra, meg az Ödönkére is…. 

 Szimpla, szürke hétköznap…  A vigyorgás még tart de már közel sem akkora intenzitással mint tegnap…
Eddig nem is igen volt tél… de már úgy unom ezt a szürkeséget… Az elmúlt napok világossá tették számomra, hogy kellene egy kis szerelem…. mert az legalább másféle elmebaj mint ami nekem van… Így, hogy megcsapott néhány napra ez a nagyon lightos verziója tudom, hogy ez kéne nekem…..
Jövő 7 kedden értekezlet, aztán szerintem megint egy “bentalvós” hét következik….
Azon pánikoltam, hogy mi van ha valamelyik ismerősöm idetéved (a blogomra) és rámismer…. Ha másból nem is a keresztnevekből…  (Ha éppen nem jut eszembe semmi amin pánikolhatnék… akkor keresek magamnak… ) Vagy valamelyik kollegám…   Brrrr…. Bár pasik lévén nem hiszem, hogy az nlcafén barangolnának… Deee ha hozzávesszük, hogy számítástechnikusok…..  ééés esetleg érdekel vkit, hogy ki merre bolyong a neten….
Ööööö….. azért van erre esély….  Át is tettem piszkozatba az 1ik bejegyzésem 🙂
Remélem lesz nemsokára otthon netem és akkor majd nem itt bent fogok ezzel szórakozni… 
*
Reggel kaptam egy imélt a reikis ismerősömtől, hogy a jövő 7végén tartja a  “tanfolyamot”….   Nem fogok tudni elmenni. Pedig tényleg jó lenne. A kineziológust sem hívtam fel.  Magamhoz kéne térnem. De sürgősen!!!

Hétfőn ráálltam a mérlegre. Háááát…… Megint Stallone jutott eszembe az Oszkár című filmből: “ – Tuttam, …!! Tuttam…. !!! Csak nem sejtettem!!!!” Asztabánatos… alattomos… búbánatos…… Há’ honnan!?! Há’ mé’ ?!? Mé’ pont rám? És mikor??! Jajjj…… Segiccsséééég…… !!!!
Cél: 6 kg !
Előjel: sajnos mínusz!
Határidő: március 31
Vacsora: narancs + tea
Csoki, süti: látványa is tilos
No ennyit erről. Ne ragozzuk túl.
*
No azért nem esek kétségbe. Napok óta vigyorgok mint a vadalma. Olyan jó lenne így maradni J
Csak persze ahogy ez tudatosult bennem, rögtön elkezdtem pánikolni, hogy meg lesz ennek a böjtje….
De ez meg olyan rossz….. Most ne vigyorogjak, mert mi lesz majd…..
Tegnap találkoztam Judittal. A rendőrségen volt valami gyermekvédelmi fejtágítón úgyhogy felhívott és beültünk sütizni…. J Jó, jó…. Csak egy fél islert ettem… meg teát… Kérdezte, hogy mi van a Zolival így elmeséltem neki az elmúlt napok “eseményeit”… Szerinte túl sokat agyalok. Tulajdonképpen igaza van… de mindig is ilyen megrágós voltam… Nem kéne. Most azon agyalok, hogy kéne-e agyalnom vaaaagy csak úgy jöjjön aminek jönnie kell…. Oszt ha belepusztulok legalább tudom, hogy mi bajom.
7végén elhoztam otthonról még néhány könyvet, köztük egy József Attila kötetet is. Ma este csak úgy találomra kinyitottam:

 Trataaaam…..trataaaaammm…..tratratratraaaammm….. éssss igennn… Szombaton megsütöttem a vakondtúrás tortát és jó lett és ehető lett és finom lett….. és a királyi szakács bekaphassa…… ha könyörögne se venném vissza….. Már több vakond is érdeklődött a licence után…… dee még gondolkodom. Éjjen a dobozostorta….. !!! Hip-hip hurÁM !!!! 

Ma reggel nagyon nyűgös, hétfős hangulatban ébredtem és maradtam is… dee asztán Tamás kollégám reggel mikor jött be és elment az ajtónk előtt visszalépett és közölte, hogy hozott nekem valamit……. Gábor aszitte, hogy neki, mert már hetek óta ígérget valami dvd-t…. deee közölte, hogy neeeem…. NEKEM hozta csak kint felejtette a kocsiban…. úgyhogy vissza is ment érte….   éssss  kaptam egy kb. 12×12 cm-es bekeretezett goblein képet, amin egy kutya  van és tök aranyos…  Háát én úgy meg6ódtam. Olyan jól esett. Szóval csak úgy hozta nekem. Igazi szörprájz! Mondom én, hogy sugárzok valamit. 🙂 Most pld. mindenkit imádok!! És ez tök jó!
*
Gábor délelőtt közölte, hogy teát inna… Mondtam, hogy jó, úgyis magamnak is csinálni akartam, de csak csipkebogyó-hibiszkusz van eper ízesítéssel…   (ezt bírták a múltkor hozni a tescóbol a haverjával….     nem szeretem az  …….ízű teákat… ) A múltkor megkóstolta és közölte, hogy gumiíze van. No tettem bele neki jócskán cukrot, hogy legalább édes legyen…. Hát issza, issza nagy fancsalian eccercsak ilyet szól: ” – Esküszöm, a gumimacik pont ilyen gumibogyószörpöt ittak…. !”  🙂
Szóval megvan a gumimacik titkos receptje…. :))

No hát a tegnapi hazamenetelemről lehetett volna egy burleszk filmet forgatni. Ebéd után bementem a boltba és megvettem a hétvégi sütéshez (vakondtúrástorta) a tejszínt, meg a rámát…. meg vettem narancsot is (bár ezt nem a tortához) No, délután megyek haza, szatyrom persze nincs… kezemben egy zacsiban a narancsok, vállamon a táskám, másik kezemben a ráma, meg pár oldalnyi iromány az auralátásról…ééés a slusszkulcs. Megyek a kocsi felé, erre Miki éppen kifordul előttem kocsival és integet…. integetek vissza… szél fúj… összes hajam a képemben… narancsos zacsi kicsúszik a kezemből… narik szétgurulnak….. mindez a főépület előtt…. Összeszedtem a narancsokat, odaérek a kocsihoz, a kulcs persze a legalsó kezem legaljában…. Előhalászom… leesik a ráma és mivel egész nap az asztal sarkán állt szép plottyos formát vett fel…. Közben kiderült, hogy kár volt keresni a kulcsot ugyanis elfelejtettem bezárni a kocsit J No hazaértem, kikászálódtam és valahogy sokkal több cuccom lett mint volt… vagy nemtom…a szél is jobban fújt….. nehezítésképpen mostmár a lakáskulcsot is elő kellett halásznom… sőt használnom is kellett…. Így aztán ahogy kinyitottam a lépcsőház ajtaját a narancsok újfent meg akartak szabadulni tőlem úgyhogy szana és széjjel gurultak a sötétben. Pilácskapcsolás, narancskeresés, idegi alapon való röhögés…. Éééééés persze elalszik a villany mire fölérek a tetőtérbe….
*
Este felhívott a Zoli és saját rekordunkat ugyan nem sikerült megdönteni, de 1 óra 15 percnyi hasznot termeltünk a mobilszolgáltatónak. Elmesélte, hogy a haverok elvitték bulizni aminek a végén egy discoban kötöttek ki és egész végig úgy érezte magát kb. mint aki az űrből pottyant….. meghogy milyen fura alakokat látott…   Majd’ kipurcantam a nevetéstől ahogy előadta. Eldicsekedtem neki a még dobozban levő vakondtúrás tortámmal…. merthogy milyen nagyon finomságosra fogom én azt majd sütni……   Azt mondta, hogy csak azt sajnálja, hogy nem fog belőle enni…..    Megint nem mondtam neki, hogy gyere el 7végére…….
Nemrég egy asztrológus azt mondta, hogy nagyon erős és magas falakat építettem magam köré és neki kéne állni lebontani…… Jó vicc. Az építése se volt tudatos. Meg szerintem azért bontogatom én….csak nagyon incifinci a kalapácsom…… De hát a nyugdíjas klubban is van élet….

Hajajjj ! Hát vannak itt érzelmek….. nem kell aggódnom…. Csak jó mélyen. Elásva. És néha bizony előjönnek… (Milyen egy szabály az, hogy éssel nem kezdünk mondatot. Mire föl lett ez kitalálva?? ) Szóval előjönnek én meg csak ülök döbbenten… 
Tegnapelőtt…. Valahogy úgy jött össze, hogy hazafele menet, Mikivel egyszerre értünk kocsival a kapuhoz. Én fordultam ki először ő meg jött utánam. Mentünk már így haza, hiszen egy darabig egy felé kell mennünk, de aztán a tükörben láttam, hogy a körforgalom után is arra jön amerre én, sőt a város legrosszabb útján is… ahova már tényleg csak az megy akinek muszáj…. Beparkoltam a ház elé erre megáll mögöttem, gondoltam biztosan megereszt valami poént a vezetési stílusomról…. Speedy Gonsalesről….. vagy mittomén…. Ámdeviszontellenben látom ám, hogy kiszáll….. Azt mondja: – Tudod, hogy lötyög a bal hátsó kereked?
Nézek ám nagyokat. Mer azt azért tudom, hogy a kispoplszkinak igen egyedi fartechnikája van, node hogy lötyögne a kerék azért durva…. Mondom: -Nem lötyög az. A múltkor megnézte a szerelő, akna fölött…. stb. Erre elővesz egy izékulcsot és meghúzta a csavarokat…. Illetve meghúzta volna, de totálisan szorosak voltak. No, gondoltam halleluja…. Eltököltünk még egy kicsit… de asztán úgy láttam nem nagyon akar menni…. Gondoltam felvázolok neki néhány menekülési útvonalat…. kérdeztem, hogy megy-e még valahova, dolgozik-e még otthon….. Miután mindenre “nem” volt a válasz …. nem lehettem annyira bunkó, hogy nem kérdezem meg, hogy feljön-e. Azt mondta, hogy feljön, csak hazaugrik és mindjárt visszajön….. Kb. 20 perc múlva visszaért. Összeütöttem néhány melegszendvicset…. teát…. és fantasztikusan jót beszélgettünk…. Rögtön az elején volt egy olyan mondata, hogy 2 cukorral kéri reggel a kávét, de igyekeztem elpoénkodni a dolgot…. Pedig igazából rá kellett volna kérdezni, hogy hogyan is gondolja …… Már ha nem rendelkeznék valami orbitálisan nagy önértékelési problémával….. és nem gondolnám azt, hogy énaztán úgyse senkinek…. Szóval ha lenne egykis önbizalmam, legalább az visszajönne ami volt…. De olyan jót beszélgettünk, aminek azért tényleg örültem. Na jó! Nem mondom, hogy amikor a fotelben ültfeküdt, hóttlazán , szétvetett lábakkal a feszes farmerjában nem kellett a szememet erőnek erejével irányítai…. úúúúgy elfele……….
Átkozott skorpió…… J Tudta persze…. J J
Jajhát mégsem vagyok én fából. A múlt héten még olyan biztos voltam magamban…. Persze most is tudom az eszemmel, hogy neeeeeeeeemmmm………!!!!! Csak nagyon nehéz. Mikor éppen olyan odabújós állapotban vagyok. Mikor annyira vágyom az ölelésre a szeretetre…… Mikor húzza az elmenetelt és már fél órája sétál a dögös bördzsekijében föl-alá a nappaliban és nekem is csak az eszem akarja, hogy elmenjen…… akkor nagyon nehéz becsukni utána az ajtót.

 “Érdeklődés hiányában a holnap elmarad.”  /graffiti/  
:))   Ez jóó!
*
Mióta így rámtört a világfájdalom, folyton megoldásokba botlom. A fodrászcsaj jógázni hívott. Volt osztálytársam reiki I-es tanfolyamot indít és hÍvott… (Mivel mondtam neki, hogy én nem tudom atudatomat rakosgatni egyedül… hiába adott könyvet. Folyton elkalandozok és azon kapom magam, hogy ücsörgök a padlón az agyam meg mittomén…. Mauriciuson…  Hát ebből nem lesz meditálás.)
A neten meg találtam kineziológust aki Pestről jár ide egy egészségstúdióba….  
Be kéne jelentkezni.
Biztosan nem véletlenül találok mostanában lépten nyomon ilyesmiket.
Össze kell kapni magam mert már nagyon utálom, hogy ilyen mufurc vagyok….
Mingyá jön a tavasz, virágoznak a fák….. Hát jó lenne, ha virágozni nem is legalább vigyorogni tudnék addigra….
Kedves Élet !
Lécci… lécci…. lécciii….

Általában nem vagyok ilyen csilivili imádó….. de most ez olyan jó. Hú nagyon nagyon nemszeretem napjaim vannak. Az előbb be kellett vennem egy fél nyugtatót. Most az nagyon hülyén jönne ki, hogy Anna szombati akciója óta vagyok kiborulva, de ez tényleg így van. Persze inkább csak az a helyzet, hogy olyan utolsó csöppecske lehetett a poharamban… Itt az ideje, hogy kezdjek végre magammal valamit. Kaptam egy imélt a reikis ismerősömtől, hogy január végén indít reiki I-es tanfolyamot. Persze elmegyek. De most valahogy nem bízom az egészben. Az igazság az, hogy piszkosul félek, hogy inkább romlani fog az állapotom mint javulni. Össze kell szedni magam. Ilyenkor annyira nem bánnám, ha oda lehetne bújni valakihez. Ha lenne legalább egy biztos pont az életemben. (Persze nincs garancia arra, hogy mi biztos és mi nem. Talán az egyetlen ilyen pont az ember mamija. Ha a fejed tetejére állsz, ha kimész a világból akkor is az anyád marad…Nem pótolhatja se barát se szerelem, mert ezek mások és mulandók is. )   Ó! Asszem megint zagyva lett….  Mind1. Nem írom át. Összeszorítom a fogam és hazamegyek! Talán holnapra enyhül a világfájdalmam.
*
Ezt még muszáj megörökítenem. A kollégám kislánya második osztályos. Édesanyja otthon éppen leckét ír vele. Imélen beküldte az egyik matek példát:
Íme:
Két tégla = 6 kg meg egy fél tégla. Három tégla hány kg?
 

 Ez a 7vége sem volt semmi. Anna barátnőm megsértődött rám. A dolog úgy kezdődött, hogy péntek este beszéltünk telefonon és mondta, hogy keltsem szombaton reggel 8kor, (telefonon) mert el kell neki menni ajándékot venni és nehogy elaludjon. Mondtam , hogy ne nagyon alapozzon rám mert én 8kor éppen a fodrásznál leszek és nem biztos hogy eszembe fog jutni felkelteni őt.
Szombaton reggel 6 kor keltem, 7kor indultam haza és akkor még eszemben volt, hogy fel kell kelteni az Annát, de nem akartam olyan korán felcsörgetni. Aztán elkapott a gépszíj….. hazáig mindenféle dolgon morfondíroztam a kocsiban… ½ 8kor hazaértem és gyorsan elszaladtam a boltba, hogy valami kaját vegyek, mert tudtam, hogy nem fogom kibírni éhesen a délelőttöt. A boltból hazaestem, ettem egy szendvicset és akkor már 7.55 volt, úgyhogy irány a fodrász, ahová mikor odaértem már mehettem is a mosóba…. Miközben Ildi csinálta a hajam, beszélgettünk mert mióta elköltöztem csak havonta egyszer találkozunk… meg különben sem ül az ember csak úgy kukán a fodrásznál. A fodrásztól irány haza, onnan meg a barátnőm (ANIKÓ) szülei mert a Misi bá szögelt az új HÁZELADÓ táblámnak a két oldalára ilyen tartó lécet. Míg ő szögelt a műhelyben addig én bementem a Vilma nénihez aki éppen főzött. No itt ért 10.10-kor Anna sms-e “Kösz az ébresztést.”
Húúúú … ekkor jutott eszembe, hogy elfelejtettem felkelteni…. Felhívtam, hogy bocs, de 7 óta rohanásban vagyok, 7kor meg még nem akartam rácsörögni. Erre olyan síri hangon, amiben minden benne volt…közli, hogy “jó” és LETESZI a telefont…… Hát jól kikattantam… elbőgtem magam…. szegény Vilma néni nem győzött mindenfélét össze- vissza mondani, hogy elterelje a gondolataimat. Közben elkészült a táblám és negyed órás vacakolás után sikerült végre betuszkolni a kispolszkiba…. Hazavittem és a teraszon megfestettem…..
Közben olyan jó 5leteim voltak, hogy festhetnék rá egy felfelé mutató középső ujjat is…. ez kb. kifejezné a pillanatnyi lelki állapotomat a világ iránt….. Ahogy elkészültem, elmentem a Misi bácsiért, hogy applikálja már ki nekem oda az út mellé….. Kb. 3 óra fele elindultam haza. Útközben bementem a Lidlbe bevásárolni…. Éééés eszembe jutott, hogy elfelejtettem elhozni a postám a szomszédból…. Persze ez eltörpül amellett a tény mellet, hogy NEM KELTETTEM FEL AZ ANNÁT ! No és persze még ő duzzog mert azóta sem hívott, pedig ezeket a sorokat vasárnap este írom és máskor egy 7végén többször is felhív.
Eccerűen nem értem…. Még soha nem jutott eszembe másra bízni az ébresztésem… van vekker, be lehet állítani a mobilt……… Aztán mikor elnézést kérek rámteszi a telefont…. Tudom nem kellene ezzel foglalkoznom, nem kellene hogy ennyire bántson de olyan igazságtalan volt … nagyon rosszul esett…. Amilyen hülye vagyok tönkre tette az egész 7végémet. Persze ez is azért van mert egyedül vagyok és így teljesen más megvilágításba kerül az élet… Sok dolog kap a kelleténél és az érdeménél nagyobb hangsúlyt. Hiába tudom az eszemmel……
*
Este elmentem Anikóhoz és már előre beharangoztam, hogy viszek “PUDLINGOS PITÉT”. Neki is álltam mikor hazaértem. Most pedig megörökítem az utókor számára a pudlingos pite receptjét. Előrebocsátom, nem török 1etlen főzős blog babérjaira sem… csak úgy…. Hogy az én blogomban is legyen egy recept…..
A név saját szülemény és a pudingra utal… J Szóval: Ha ellenáll6tatlan vágyat érzel, hogy pudlingos pitét etess szeretteiddel, a következőket kell tenned: Fogd a pénztárcád, a kabátodat valamint esetenként a slusszkulcs se árt… és menj el a legközelebbi Spárba, aholis a sütödés részlegen fantasztikus mézes kosárkákat találsz üres állapotban 12esével bezacskózva…. Boldogan vidd haza…. Útközben morfondírozz azon, hogy miket is lehet belegyömiszkölni egy ilyen kis kosárkába. Aztán ha a felmerült 650 lehetőségből elhagyod a hülyeségeket, még mindig marad 5-6 finomság amikkel meg lehet tölteni a sütiket. Attól függően persze, hogy mit teszel a kosárkákba a neve is más lesz a sütinek… Ha a pudlingos pitéhez ragaszkodsz akkor jó ha pudingot töltesz bele.
Szóval, ha hazaértél a kosárkákkal, főzz pudingot….. melegen ajánlom a vaníliásat….. J Mikor a puding elkészült töltsd az egészet a közben tárcára rakott kosárkákba. Kb. 3-4 órát kell hagyni állni, ezalatt megpuhul a tészta. A tetejére lehetett volna csurgatni csoki vagy gyümölcsöntetet…. vagy gyümölcsöt rakni… meggyet, málnát…. mittomén ….. Ha lett volna itthon….. Ámdeviszontellenben kitaláltam, hogy teszek rá tortabevonót…. Soha életemben nem sütöttem semmit kivéve 5-6 évvel ezelőtt zsinórban 8-10 gyümölcstortát…. Deeee emléxem, hogy a zanyu a tortabevonót kislábasban gőz fölött szokta olvasztgatni….. legalábbis asszem az volt az…. Tipródtam pöttyet asztán úgy ítéltem meg, hogy ez baromi macerás és ez itten a XXI. század vagy mia ….. Fogtam egy üvegpoharat beledobtam a darabokra tört csokit oszt be a mikróba….. Hát zseni vagyok…!!. Eccerűen zseni…!!!. Tisztán látom hogy nagy szakács is lehetnék, ha akarnék…. Egy Jamieoliver veszett meg bennem….. Mert föltalálom magam… Kreatív vagyok meg minden…. Király (lány) vagyok!!! Már látom magam ahogy jövő karácsonykor szakácskönyvet dedikálok egy plázában…..
Háááááát a piték azok kevésbé lettek jók. Nagyon keserű lett a csoki a tetején és mindennek agyonnyomta az ízét. Ráadásul sokkal keményebb lett mint a süti többi része…. Olyan mintha egy borzalmasan keserű étcsokit falatoznál és ennél hozzá egy kis vaníliapudingos mézestésztát….. Hmmmm ez leírva nem olyan borzasztó, de higgye el mindenki, hogy ehetetlen volt….. Kidobtam. Tudom ez oltári pazarlás, de nem ment át még az én tesztemen sem…. Pedig igazán elnéző vagyok édesség ügyben. Szóval úgy döntöttem, hogy ezt nem viszem sehová… annál is inkább mivel Anikó nagyon finom sütiket tud csinálni…. A jelek szerint nekem meg a zacskós süti sem sikerül…. J A kedvem viszont nem ment el. Jövő 7en megsütöm a hónapok óta a fiókban kallódó dobozos vakondtúrás tortát amiről általános vélemény, hogy azt nem lehet elrontani… !!!

  Tegnap délután átmentem a fiúkhoz ( 5 irodában vagyunk) és meglepve láttam, hogy itt a Miki… ( Reggel elment Pestre és nem vettem észre mikor jött vissza) Mondom neki nagy földerüléssel: – Sziia… Hááát te?!
Erre közli ilyen tök hülye hangsúllyal, hogy : – Hát én! Szerencséje, hogy éppen királylány voltam és így csak sarkon fordultam és otthagytam, mert ha éppen skorpió vagyok akkor megkapja a magáét fél mondatban….
Persze kiabált utánam, hogy menjek vissza……. Nanáhogynemmentem…….. Ámdeviszontellenben jól bemérgesedtem rá. Nem szokott ilyen lenni. Velem meg főleg nem. Aztán mikor ment haza megállt az ajtóban és közölte, hogy : – Ne legyenek előítéleteid, amíg nem tudsz mindent…. !!! aztán sarkon fordult és elment.
Na Gáborral csak néztünk mint a vett malac, mert én nem értettem semmit, ő meg még annyit se….
Eléggé bántott a dolog ezt az előítéletes izét meg végképp nem értettem…. Úgy gondolom sokkal toleránsabb vagyok az átlagnál és 1ébként sem értettem hogy jön ez ide….Aztán ahogy hazaértem írtam neki 1 sms-t, hogy “ Ugye azért ezt holnap megbeszéljük?” Erre fölhívott és közölte, hogy átjönne…….. Enyhe és rövid őőőzés után aszontam hogy “gyere”…. Lévén, hogy kb 1kmre lakik szerintem rendrakási világcsúcsot állítottam föl…. Ami a fürdőszobában volt széjjel azt a szennyesbe dobtam, ami a konyhában azt a sütőbe, ami a hálóban azt a szekrénybe, a nappaliban meg rend vót…..Az előszobában lerakattam vele a pisztolyát asztán jól el voltunk… ittunk teát, ettünk narancsot, eperlekváros kenyeret, fél doboz after eightet . Igazából nem tudta megmagyarázni, hogy mi baja volt azon kívül, hogy fáradt … viszont egy jót beszélgettünk. Közölte, hogy odaköltözik, mondtam, hogy jó. Igazából én már rég lemondtam arról, hogy megértsem a férfiakat… valahogy tökmáshogy vannak összerakva…. Miközben ott volt arra gondoltam, hogy mennyire érdekes az élet… vagy a sors vagy nemtomminek nevezzem…. Jópár hónappal ezelőtt már a rendrakásig se jutottam volna el, mert az izgalomtól kiestem volna a tetőablakon…. és valószínűleg egy falat sem ment volna le a torkomon….. összetörtem volna a teásbögrét…. Mostmeg …. semmi…. Hogy válik egy érzés az időben abszolút semmivé…. (persze nem csak az idő a ludas ebben, besegít a megismerés is J ) De legalább pasi volt aki az idén először átlépte a küszöböt… ez állítólag szerencsét hoz J