milyen nap is van ma….?

26-án kedden, nálam voltak Juditék és este elmentem velük hozzájuk… Gondoltam majd alkalomadtán beszélgetek egy kicsit Judittal…… Szerdán elmentünk sétálni a határba. Annyira jó volt, sütött a nap, a fákon csillogott az olvadó zúzmara. Láttunk egy madarat amiről nem tudtuk eldönteni, hogy miféle. Végül asszem a vércsében maradtunk. Nem akartam lelkizni, 1szerűen csak élveztük a friss levegőt meg a természetet. Este aztán visszaütött ez a nagy békesség. Akkora ribillió tört ki fél másodperc alatt, hogy még a szám is tátva maradt…. Ez a tizenvalahány éve válófélben levés valami istentelenül idegörlő állapot. Egyik percben még nagy a békesség a másik pillanatban pedig robban a bomba. A család minden tagja, beleértve a gyerekeket is totál ki van készülve idegileg, ami persze Juditot is eléggé megváltoztatta és nem éppen jó irányba. Egyszerűen nem értem miért nem válnak el. Ezt nem egy kívülálló könnyelmű kibicelése mondatja velem, hanem látom az évek során az 1re durvább és rosszabb állapotot. Hosszú lenne ezt itt elemezni és nem is akarom, de arra rájöttem, hogy másképp kell Judithoz viszonyulnom. Az érzéseimet persze nem lesz könnyű megváltoztatni mert az ember nem az agyával érez, de igyexem, hogy ne legyek annyira kritikus vele. Megpróbálom