Ezt a szösszenetet muszáj megörökítenem mielőtt végképp az enyészeté lesz.
Gábor nagyon sokat olvas, elsősorban fantasy regényeket én viszont nem igazán szeretem ezt a műfajt. No jól elvitáztunk rajta pár hete. A neten szokott rendelni havonta kb 5-6 könyvet és lassan már nem talál olyat amit még nem olvasott. Ezen aztán jól kétségbe esett. Mondtam neki, hogy szerintem ezek olyan egykaptafára készült irományok és hogy ha nagyon akarnám én is tudnék ilyet írni. (Skorpió ego 🙂 ) Úgyhogy neki is álltam…. Mivel az asztalunkon volt 1-2 vadgesztenye rögtön címe is lett:
“A megvadult gesztenye szellemének kénköves csapása.”
Itt aztán meg is feneklett a dolog de Gábor föltalálta magát és a kiválasztott könyveiből lediktált néhány mondatot amit némiképp felturbóztam. Igaz, hogy az ég világon semmi értelme nincs de az alábbi fantasztikus, kerek, misztikus bevezető sikeredett a kooperácionkból:
“A megvadult gesztenye szellemének kénköves csapása.”
Az őrült próféta jóslata beteljesült. Kelevan rejtélyes világában csak úgy hemzsegnek a varázslatok. Szörnyek módjára cselekvő növények és növények módjára cselekvő emberek keverik fel a hegyorom misztikus őszi ködpáráját, melyben Garian , a megvadult gesztenye szelleme cikázik össze-vissza. Féktelen rosszkedvének oka Driszt, a páfrányok alatti mélysötét birodalom pókistennője.
Drenari királya halott. Egy kíméletlen orgyilkos végzett vele, amiért Driszt sosem bocsát meg de a prófécia egyre csak hajtja Gariant. Hogyan lenne képes egy növény megölni egy halhatatlan istent?
Garian csak abban reménykedhet, hogy a többezer éves varázsló segít neki ebben………….
Jajjjjjj denagyon jók vagyunk!! Kiadót nekünk!
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: