Szöszmókjaim....

milyen nap is van ma….?

Ma délben eljutottam odáig, hogy beletelt 1-2 percbe míg kiokumláltam, hogy milyen nap is van…


26-án kedden, nálam voltak Juditék és este elmentem velük hozzájuk… Gondoltam majd alkalomadtán beszélgetek egy kicsit Judittal…… Szerdán elmentünk sétálni a határba. Annyira jó volt, sütött a nap, a fákon csillogott az olvadó zúzmara. Láttunk egy madarat amiről nem tudtuk eldönteni, hogy miféle. Végül asszem a vércsében maradtunk. Nem akartam lelkizni, 1szerűen csak élveztük a friss levegőt meg a természetet. Este aztán visszaütött ez a nagy békesség. Akkora ribillió tört ki fél másodperc alatt, hogy még a szám is tátva maradt…. Ez a tizenvalahány éve válófélben levés valami istentelenül idegörlő állapot. Egyik percben még nagy a békesség a másik pillanatban pedig robban a bomba. A család minden tagja, beleértve a gyerekeket is totál ki van készülve idegileg, ami persze Juditot is eléggé megváltoztatta és nem éppen jó irányba. Egyszerűen nem értem miért nem válnak el. Ezt nem egy kívülálló könnyelmű kibicelése mondatja velem, hanem látom az évek során az 1re durvább és rosszabb állapotot. Hosszú lenne ezt itt elemezni és nem is akarom, de arra rájöttem, hogy másképp kell Judithoz viszonyulnom. Az érzéseimet persze nem lesz könnyű megváltoztatni mert az ember nem az agyával érez, de igyexem, hogy ne legyek annyira kritikus vele. Megpróbálom

ünnep

 24.-én délelőtt már csak csomagolgattam, reggel kaptam Mikitől egy névnapi SMSt este meg egy karácsonyit….J . Délután felhívott Zoli ………. óóóóóóóójézus……. Ez olyan mint valami szőke Barbi napi leltárja….. A látszat jócskán csal. A sors úgy hozta, hogy gyerekkoromban is főleg fiúkkal játszottam –az egyik szomszédban 3 fiú volt, a másikban 2- aztán általánosban alsóban ketten voltunk lányok az osztályban, gimiben is nagyon egészséges volt a nemek aránya az osztályban és s utána is jóval több pasi volt körülöttem szrencsére mint nő. Az igazsághoz az is hozzá tartozik, hogy mindig jobban kijöttem velük mint a nőkkel .
Este Anikóéknál voltam. Jókedvű fadíszítés, vacsi, ajándékozás….. Lillácska nagyon örült az MP3 lejátszónak, Gergő meg a tankmodellnek…… Lilla öröme olyan igazi kitörő öröm volt…. Jó volt látni…..
Kaptam tőlük egy nagyon szép fülbevalót…. Szóval minden tök jó volt…….. csak valahogy…. semminek nem tudok örülni…. Annyira félek, hogy így maradok. Mintha valami húzna vissza. Nem tudok felszabadulni. Az elmúlt pár napom a lehetőségekhez képest a legjobb volt… Mégis … csak nézek ki a fejemből….

jön… jön…

 Tegnap szabin voltam és egész nap takarítottam. Ablakpucolás, mi1más….. Bár nem tartozom azok táborába akik karácsony előtt valami ember feletti kényszert éreznek, hogy kidomesztoszozzák még az egérlyukat is, azért az ablakokat is megpucoltam ami -tekintve a 4 nagy tetőtéri ablakot- nem vót semmi….
Reggel ½ 7kor kezdtem a TESCOban és este 11re ki is purcantam ….. Azért volt a napban valami kis jó is.
Gábornak (dolgozott) hiányoztam…. Fű
zött, hogy menjek vele ebédelni…. Olyan szépen sütött a nap még kedvem is lett volna… De hát tökig koszosan, porosan a takarítós mackógatyámban a porszívózás lendületében legalább ½ óra lett volna csak az, hogy összeszedjem magam…. és a kedvem különben sem a takarításra volt ráállva, tehát kockázatos lett volna abbahagyni… Szóval nem mentem. De azért olyan jól esett.
Zolitól is kaptam egy smst. “Szia kicsi királylány! Megnyugodtál már?……………….. “
Ez jó. Ezek olyan boldogságmorzsák. Olyan furaságok…. Boldogságpöttyek a nagy szürkeségben.
*
Ma még befejeztem a pakolászást, hazamentem megnézni minden rendben van-e, felnyaláboltam a postám, visszafelé vittem a temetőbe karácsonyi koszorút meg gyújtottam gyertyát…. Elég melankolikus hangulatban jöttem vissza. Gondoltam mielőtt elrakom a porszívót felállítom a fát mert az úgyis sok szemeteléssel jár… tűlevél, madárfészek, döglött bogár…. stb
Felállítottam…… aztán arra gondoltam, akkor már rárakom az égőket is….. na a vége az lett, hogy most este 11kor itt ülök a feldíszített karácsonyfa alatt ….. nagyon szép lett…. Totál aranyba öltöztettem. Már jó pár éve mindig piros volt és most is az lett volna de tegnap féláron adták a díszeket (amik sztem még így is elég húzós árúak) és vettem néhány szépet. Nem kellett sok mert elég kicsi a fa.
Szóval akkor HOLNAP KARÁCSONY ! Csukjuk be a szemünket és ……… jöjjön aminek jönnie kell !!

elvarázsolt

 Húúú… tegnap annyira szerelmes hangulatban voltam….. megmég maradt mára is egy kevéske belőle….   🙂 Egész nap csak pörögtem a tengelyem körül, hogy kibe lehetne beleesni….deee senki…  (jó, ez vicc volt 🙂 De biztosan sugároztam is mint Csernobil mert az amúgy is tök jófej kollégáim (jórészt pasik) különösen aranyosak voltak tegnap…  pld. ebéd után Gábor kérés nélkül visszavitte a tálcámat…. Mikivel meg elmentünk sütit venni (mivel az ő névnapját hátratoltuk az enyémet meg előre hoztuk és együtt ünnepeltek minket) és a sütödébe menet elmentünk az utcájuk mellett, meglátta, hogy kint beszélget az anyukája és kitalálta, hogy menjünk oda…..  és tök aranyos az anyukája…… visszafele jövet  megálltunk a várnál, sütit ettünk a napsütésben és egy jót beszélgettünk….  Hááát jól elmaradtunk…   Gábor meg is kérdezte mikor visszaértünk, hogy honnan hoztuk a sütit…  :))
No jó. Akkor pár sor róla is.
Miki
Kolléga. Valahol a barát és a kolléga között. Sokmindent elmond nekem amit valószínüleg senki másnak. Kopaszra nyírt, bőrdzsekis, igazi tökös skorpió pasi!!!
A látszat viszont csal. A szíve aranyból a lelke csokiból az egója toronymagasan…  🙂
Állandóan a nagy Ő-t keresi és közben egy csomó kis ő-t is kipróbál…. :))
Ha összefogunk, összeadódik a két skorpióerő, reszkessen és  vonuljon fedezékbe mindenki. Szülinapomra kaptam tőle egy sárga sportkocsit (sajnos csak akkora, hogy befér a vitrinbe) mert ha már végképp nem tud min poénkodni akkor a kispolszkimon szórakozik…..
*
No. Hol jártam? Szóval  annyira elvarázsolt kedvem volt tegnap….
Mostmeg jól hazamegyek mert az előbb letelefonált a vezér, hogy mi kell majd neki januárban….    Szóval hogy legyen min gondolkodni a fa alatt……   Hazamegyek! MOST! 


 


 


 

csak az érzés….

Ölelj át ha te is láttad
Milyen világnak fordítok hátat
Nem lehet más felettem
Csak a szerelem…..
                                      /Zorán/


 

fantasy

 Ezt a szösszenetet muszáj megörökítenem mielőtt végképp az enyészeté lesz.
Gábor nagyon sokat olvas, elsősorban fantasy regényeket én viszont nem igazán szeretem ezt a műfajt. No jól elvitáztunk rajta pár hete. A neten szokott rendelni havonta kb 5-6 könyvet és lassan már nem talál olyat amit még nem olvasott. Ezen aztán jól kétségbe esett. Mondtam neki, hogy szerintem ezek olyan egykaptafára készült irományok és hogy ha nagyon akarnám én is tudnék ilyet írni. (Skorpió ego 🙂 ) Úgyhogy neki is álltam…. Mivel az asztalunkon volt 1-2 vadgesztenye rögtön címe is lett:


“A megvadult gesztenye szellemének kénköves csapása.”


Itt aztán meg is feneklett a dolog de Gábor föltalálta magát és a kiválasztott könyveiből lediktált néhány mondatot amit némiképp felturbóztam. Igaz, hogy az ég világon semmi értelme nincs de az alábbi fantasztikus, kerek, misztikus bevezető sikeredett a kooperácionkból:


“A megvadult gesztenye szellemének kénköves csapása.”


Az őrült próféta jóslata beteljesült. Kelevan rejtélyes világában csak úgy hemzsegnek a varázslatok. Szörnyek módjára cselekvő növények és növények módjára cselekvő emberek keverik fel a hegyorom misztikus őszi ködpáráját, melyben Garian , a megvadult gesztenye szelleme cikázik össze-vissza. Féktelen rosszkedvének oka Driszt, a páfrányok alatti mélysötét birodalom pókistennője.
Drenari királya halott. Egy kíméletlen orgyilkos végzett vele, amiért Driszt sosem bocsát meg de a prófécia egyre csak hajtja Gariant. Hogyan lenne képes egy növény megölni egy halhatatlan istent?
Garian csak abban reménykedhet, hogy a többezer éves varázsló segít neki ebben………….


Jajjjjjj denagyon jók vagyunk!! Kiadót nekünk!

édesmézes

 Nagyjából beszereztem a karácsonyi meglepiket… Bár az idei keret igencsak szűkösre sikeredett, azért mindenki kap majd valamit. A belvárosban megint felállították a kis faházakat és van mézeskalácsos meg forraltboros meg gyertyás meg fenyődíszes meg mézes ……   A mézesnél nagyon jópofa üveg mézescsuprokban van a méz és van benne aszalt barack, vagy eper, vagy dió meg mindenféle gyümi és karácsonyi tető van rajtuk. Nagyon teccenek. Vettem is egy párat. Szerintem tök jó ajándék, akinek csak úgy jelképesen szeretnék adni valamit. Mondta is a mézesnéni hogy nagy sikere volt és csak néhány csupra maradt, így a héten már valószínüleg nem is fog kijönni. És az egyik faház az idén is szeretetházikó volt, ahova lehetett vinni könyveket, meg játékokat meg ruhákat amiket majd szétosztanak karácsonykor….   és az én mamikám is minden évben szokott lenni ebben a házikóban 1-1 hétig ilyen átvevőnéni…. Emléxem egyszer milyen átfagyva jött haza….  jól föl is fortyantam, hogy nehogy már a jótékonykodás közben meg tüdőgyulladást kapjon… !!!  Dehát az én mamikám annyira imádott nyüzsögni, hogy abszolút nem érezte a hideget.  

királylány

 No, pénteken megvolt a “HÁLAADÁS party” /ejtsd: céges évvégi buli /. Volt kaja, pia, nő……. Röviden ennyi. Hosszan meg nem ecsetelem. Viszont hosszú skorpióságomat végre megtörte egy kis királylányság. Gáborral mentem, jöttem…. Illetve Ő jött velem azon eccerű és praktikus okból, hogy ne maradjon meg az asztalokra rakott sör…. Hazafele éjszaka annyira hideg volt, hogy le kellett kaparni a jeget Ödönke ablakairól és egy jó darabig járatni kellett a motrot mire elindultunk. Kemény 3 km-t kellett megtennünk, hogy hazaérjünk de menet közben újra befagyott a szélvédő, merthogy nem jó az ablakmosó a levegőt meg nem tudtuk úgy beállítani, hogy az ablakra fújjon….. J  A lényeg: megálltam félúton, mert abszolút semmit nem láttam és már nyitni akartam az ajtót, hogy kiszállok jeget kaparni, mikor Gábor kipattant és nekiállt a műveletnek….. Ami persze tök rendben van csak én nem vagyok ehhez hozzászokva….. Mert nagy általánosságban nincs aki kipattanjon mellőlem….. és már előre végigfutott rajtam, hogy brrrr milyen sz*r lesz kiszállni…..
És ez olyan tök jó volt…… olyan királylányos….. Az akarok lenni!
Az jutott eszembe, hogy meg kéne itt világítani G.-t. Ha esetleg valaki rajtam kívül beleolvas ezekbe a szösszenetekbe… a leírtak alapján nemigen tudja hova tenni…. Szóval:
Gábor
Kolléga. Ketten vagyunk egy irodában reggel 8tól délután 5ig, így aztán a kapcsolatunk majdnem olyan mint a házasság (a szexet kivéveJ ). Együtt megyünk ebédelni, bevásárolni. Feladja a postán a csekkjeimet és hoz nekem a Herbáriából kínai fogyasztóteát. Jókat hülyülünk. A szomszéd házban lakik hétközben, 7végén pedig hazaautózik a barátnőjéhez
*
Zoli megeresztett egy smst vasárnap délelőtt. Azért a javára kell írni, hogy előbb-utóbb hiányolni kezd.
Nem tudom. Nem írtam neki má
r jó ideje (jó, kb. 10 napja) merthogy rám se bagózott.
No mindegy. Válaszoltam, hogy éppen ezerrel takarítok, úgyhogy beszéljünk este. Erre ¾ 7-kor írt megint, hogy “Este van már?” A humora nagy erő
ssége!
Sikerült 1 óra 45 percet beszélnünk. (Úgyhogy a Pannonnál és a Vodafone-nál is megemelték az évvégi prémcsiket a váratlan bevétel miatt. Mivel az smse után én hívtam fel de 1óra után lazán vonalat bontott a Pannon erre rögtön visszahívott. ) Hú de nincs ő még túl az exén!!! És úgy érzem nem is igazán akar túl lenni rajta. De az exe sem százas az biztos. Legalábbis szerintem abszolút nem normális az aki a volt férjének önti ki a lelki bánatát a jelenlegi barátjával kapcsolatban….. (Vagy nagyon is normális? J )
Mindenesetre mondtam neki, hogy én nem tudok naponta emileket írogatni ha közben meg nem tudok róla semmit. De ő meg nem tud és utál gépelni, 3 sor is 1 órába telik neki…… stb. stb…. Mondtam, hogy akkor eregessen füstjeleket… vagy mittomén…. Erre kitalálta, hogy méééénincs nekem itthon internetem… merakkor lenne messenger meg skype meg cset….. Háttélleg. Ha meg tudtam vóna már venni ezt a bánatos lakást akkor már lenne net. Ígymeg nemtom.
Nemmontam neki, hogy jöjjön el.
Beszélgessen az exével! ……… Húúú ez most tök úgy hangzik mintha féltékeny lennék vagy mittomén…. De nem. Nem féltékenység ez hanem valami más… a fene tudja mi. Az én lelkem is padlón van meg az övé is. Valszleg semmi jó nem sülne ki a dologból.

láááárifááári

Annyira úúúútálom ezt az időt….  Tuti, hogy én medve voltam előző életemben…. Lefeküdtem október, novemberben oszt jónapot…..
*
Tegnap elkövettem azt a baklövést, hogy megnéztem a híradót…. Valahogy ottragadtam…. Pedig nem nézem már jó pár hónapja. Rájöttem, hogy ha megítélésük szerint nem eléggé  idegesítő egy hír akkor rátesznek mégegy lapáttal, vagy még kettővel…. Soxor teljesen felhúztam magam 1-1 híradón. Ez történt az este is.
Aki ezt a gázártámogatásos mizériát kitalálta elmehetne a jó büdös francba…. Ahelyett, hogy minden eccerűsödne inkább bonyolódik… Egy csomó embert azért foglalkoztatnak, hogy magyarázza, kinyomtattak egy csomó ürlapot, egy másik rakás ember meg majd ellenőrzi…. Hja! Valamelyik hivatal meg kiszámolja a beküldött adatlapok alapján….    Ráadásul az előző 3 hónap jövedelméből….  Milyen GÁZ, ha valaki munkanélküli lesz miután már besorolták valami felsőbb kategóriába…   Merthogy 1 évben csak egyszer lehet kérni a támogatást.
Gondolom kapott prémiumot az ötletgazda. A törvény igazságosságáról meg már nem is beszélek…..  Meg 1átalán. Hagyom az egészet. Megfogadtam még mikor elkezdtem blogot írni, hogy nem politizálok benne. Summa summárum: Szívunk mint a torkosborz… !!!!


 


 


 

kapcsolataim boncolgatása….. I.

Judit
Reggel 1/2 5-kor felébredtem, illetve felriadtam….. üldöztek álmomban…. Mostanában ez elég soxor megtörténik.
Üldözés….. szívkiugrás……felébredés….. Biztosan ez is valami jót jelent :). Szóval 1/2 5-től 6-ig nem tudtam aludni…viszont rengeteg időm lett morfondírozni…. Most éppen a Judittal való barátságunkról elmélkedtem…. kár volt… Gondolom tudat alatt is ez foglalkoztat, ha hajnalban ez jut eszembe…. Az biztos, hogy Maminak volt igaza. Eccer azt mondta, hogy én sokkal többet gondolok erről a kapcsolatról mint ami. Emléxem, akkor nagyon meglepődtem és tiltakoztam ez ellen. Az az igazság, hogy mérget mertem volna venni rá, hogy ha bármi bajom vagy problémám lenne Judit biztosan mellettem állna. Hát sajnos az élet bebizonyította, hogy nem így van. Nagyon sokat rágódok ezen. Nem akarok igazságtalan lenni, neki is megvan a maga baja de nem várok tőle nagy dolgokat. Mondjuk, hogy ne csak akkor jussak eszébe, ha gondja van. Sőt. Hogy eszébe jussak. Csak úgy.
A barátság különben is arról szól, hogy ha a hátunk közepére se kívánjuk akkor is segítünk , ha beszélni sincs erőnk mégis telefonálunk mert tudjuk hogy a másiknak szüksége van ránk. Próbáltam neki erről beszélni már kétszer is de vagy nem értette vagy nem akarta érteni…. Nemtom….. Illetve valamit kapiskálhatott, mert mondott olyat, hogy a Nők Lapjában olvasott egy cikket Müller Pétertől. A szeretetről….szeretteinkről…. volt benne szó és utána átment az anyukájához (1utcával odébb) mert rájött hogy már egy hete nem volt nála és nem akkor kell menni mikor már nem lehet….. Szóval akkor azt hittem, hogy elért az agyáig amit mondtam de azóta sem változott semmi sőt, szombaton megint jól megbántott. Nemtom. Arra is gondoltam, hogy nem kéne ennyire ragaszkodnom valamihez ami a jelek szerint soha nem is volt az aminek hittem….. Dehát manapság annyira kevés a normális ember, hogy megpróbálunk ragaszkodni ahhoz aki van. Mindenesetre karácsonyra megkapja a “Szeretetkönyvet” és ha változik a kapcsolatunk akkor az csak jó, ha nem akkor…. fájó szívvel mehet a levesbe…… (persze ez csak leírva ilyen eccerű)


*
Zoli
1 hete írtam neki imélt, azóta se kép se hang. …. A múlt hét elején írt egy smst, hogy majd ír ám,csak sok a meló… Jó. Dehát látom hogy este 10kor ,11kor felnéz a z iwiw-re akkor már mérnem fér bele 2-3 sor, hogy ehune élek ám !!! Persze eleinte háború és béke terjedelmű iméleket kapott tőlem igencsak poéndús stílusban ő meg felhívott néha ….. Szóval vitt minket a lendület. Nemtom. Ez most így vagy ellaposodott, vagy csak én tartottam fent és fent is tart6nám csak hogy érdemes-e azt nem tudom. Az biztos hogy ő is nagyon maga alatt van és szívesen segítenék neki legalább úgy hogy néha kilométeres emileket írok, vagy beszélünk…… de ha nem kapok választ az olyan mintha a falnak beszélnék….. vaaagy mintha blogot írnék :o) (Az is lehet, hogy a töke tele van velem !) Pedig eljáccottam a gondolattal, hogy mondom neki jöjjön el a két ünnep között. Végre jól kibeszélgethetnénk magunkat. De hát így? Az ünnepek jó alkalom lett volna 300km megtételére….. Ezisám egy gordiuszi csomó. És a többivel együtt majd az idő oldja meg.
*
IWIW
Honnantól számít valaki ismerősnek? Mi a jó büdös francnak jelöl be valaki akit ugyan ismerek, bejelöl, megörülök neki mert már 5-6 éve nem láttam, visszaigazolom a jelölését és írok neki 2 azaz kettő sor üzenetet, hogy örülök hogy gondolt rám és milyen aranyos a kislánya a képen (télleg) és erre nem bír annyit válaszolni, hogy “Kösz” ?
Mi a fenének jelöl be az ismerősnek aki a nevemen kívül semmit nem tud rólam? Na és persze több nem is érdekli.
Csak azért hogy ne 123 hanem 179 ismerőse legyen?? Ekkora hülyeséget !!

Mobil nézetre váltás Teljes nézetre váltás
Üdvözlünk a Cafeblogon! Belépés Regisztráció Tovább az nlc-re!